A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

bátyám haragudott, hogy ő már a maga kenyerin van, vegyen magának csónyikot. Később oszt' vett is csónyikot magának, de az öreg csónyik nagyon megavult, és édesanyám azt is eladta. Azután nem mentem kecézni mindaddig, míg a fiatalabb bátyám haza nem jött katonáéktól. Picézni eljártam, volt olyan nap, hogy fogtam 10-12 font halat, meg eljártam tapogatni a mentettréti kubikba meg a Szivágyba. Sok hal volt abban az időben a kubikgödrökben, vigyáztak is rá a Szalaiak, de azért sokszor átmentem. Nem sok idő kellett, fogtam annyit a tapogatóval, hogy alig bírtam kihozni a mentettréti kompjáróhoz. Gyönyörű sok szép hal, fontos-másfélfontos potykák, harcsák, kárász, 2-3 volt egy font, csukák 5-6 fontosak voltak. (17) Édesanyámmal ketten jártunk ki a szőlőbe, mikor milyen dolog volt. Volt sok gyümölcs, hoztuk a hátunkon haza, meg a szőlőben is adtuk a kufának, vékával mértük az almát, 20-25 krajcárért vette meg. Ha hazaértünk, bárhol voltunk, én ettem egy kicsit, már vettem a picét és már mentem is picézni. Csináltam kis véghorgot, 5-6 szemeset. Csináltam egy takaros kis bárkát, amibe beletettem a halat, amit fogtam. Mikor elvetettem a véghorgot, a karójára rákötöttem, gyűszüből csináltam kis pörgőt. Mikor kapta, szólt a kis pörgő, én azonnal húztam ki a horgot, megfogtam a halat, tettem a kis bárkába. Sokszor gyüttek az öreg halász bácsik arra, mondták egymásnak: - Látod, milyen gyerök, ebbül halász lesz! Figyeltem is az öregeket, hogy állítják a halászszerszámokat, mikor milyen szerszámmal mennek halászni. Csináltam egy emelit, magam megkötöttem a hálóját, felszereltem, elmentem vele. Nem mondom, fogtam vele halat, de csak keszeget. Egyszer édesanyám azt mondta: - Kedves fiam, viszünk búzát le a Tiszára, kimossuk (18) az üszögtől. Abban az időben sok volt az üszögös búza, ha ki nem mosták, nagyon barna lett a lisztje. Le is vittük a búzát, jó két vékányit. A merigetőrűl mosta édesanyám a búzát. A parton elterítettük a kisebbfajta ponyvát, azon szárítottuk meg a búzát. Odahaza nem lehetett kiteríteni az udvaron, mert tyúkok voltak, azért szárítottuk ott lenn a Tisza-parton. Nem csak mink, hanem mások is úgy csinálták. Én levittem az emelihálót, letettem oda, ahogy mosta édesanyám a búzát. Ahogy mosta, én meg vittem ki a ponyvára kiteríteni száradni. Egyszer lemék, nézem az emelit, hát megemelem, hát érzem, hogy rázzák nagyon a kezemben. Fontos-másfélfontos potykák voltak, sok az emeliben. Édesanyám meglátta, odajött segíteni. Ahogy ott mosta édesanyám a búzát, odajöttek a potykák, így fogtam belőlük sokat. Lett nagy öröm, azután nem haragudott édesanyám, ha elmentem halászni. így fogtam sok halat az emelivel, odagyüttek a búzaszemekre, én meg rátettem arra a helyre, így sikerült a halfogás: két emeléssel egy nagy garabollyal lett, édes jó anyám örömmel vitte haza. (19) Telt-múlt az idő, a bátyám is hazajött, megszabadult a katonaságtól. Míg ő odavolt, addig édesanyám vett egy öreghold Mámai-rétet Bori Péter bácsitól. Törleszt éses volt a föld, az uraság 10 évi törlesztéssel adta el a földet, de aki ki bírta fizetni az árát hamarabb, akkor megkapta a tiszta adásvételi szerződést. Azonnal ráírták a nevére telekkönyvileg, tehát édesanyám is így csinálta. Péter bácsi amit már belefizetett azt édesanyám, azt megfizette, meg még azonfelül is fizetett valami többletet. Kimen82