A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón
ben így írt: „Nagyméretű volt a makói szocialisták felvonulása. Tömött sorokban, külön szakszervezetek beosztva, rendben értek a városligetbe."' 1906-ban a következőt olvashattuk: „nálunk is az összes szervezetek zeneszó és a szokásos jelző táblák hordozása közben vonultak fel s főtéren, és vonultak ki a ligetbe, ahol igen szépen elmulattak. " 38 ° Az egyik tudósítás még azt is megjegyezte, hogy „a párthoz nem tartozók is igen nagy számban érdeklődtek a munkások ünnepe iránt." A vonulók magukkal vitték a „munkás kör nemzetiszín zászlaját." 1906-ban az osztályharcos szellemet az élen haladó nagy, piros koszorú képviselte, melynek alácsüngő piros szalagjain ez volt olvasható: „Világ proletárjai egyesüljetek!" Mire kiértek, az útközben hozzájuk csatlakozókkal jó pár ezresre duzzadt a menet. 381 Kint a parton a kör vezetői mondtak beszédeket, gyermekek szavaltak verseket, a munkásdalárda adott elő különböző énekszámokat. A program 1907-ben a következő volt: előbb vezetőjük, Szakács Márk mondott beszédet, majd Alex Lajos asztalos méltatta az ünnepet. Szavaltak: Weisz Fülöp betűszedő, Papp Sándor asztalos és Szakács Márk fia. 38 Az ünnepen ekkor és máskor is a részvétel ingyenes volt. 1904-ben föllépett a munkások énekkara is, melyet akkor Nagy Sándor vezetett. 38 ' A kulturális számok és a politikai szónoklatok után következett a mindenki által nagyon várt tánc késő délutánig, majd este 7-8-9 óra körül a zenekar játékától kísérve, énekelve tértek vissza a városba. A városba vonulás a kivonulás mintájára zajlott. „A visszatérés igazán festői volt. A menet előtt egy fiatal asszony haladt, aki egy kis kocsit tolt, amelyben egy kis csecsszopó gyermek volt. A menet férfiak, nők és gyermekekből állott, akik jókedvűen daloltak. " A megmozdulások kapcsán sokszor ismétlődtek a megállapítások: „a legnagyobb rendben", „nálunk is szépen megünnepelték." 1907-ben a baloldalinak nem mondható Maros a következő értékelést adta: „Makó város munkás népe még soha oly impozánsan nem ünnepelte május l-jét mint most. Meglátszott, hogy a szociáldemokrata párt keretei mind tágabbra nyúlnak, hogy az intelligensebb elemeket maguk közé fogadhassák. " 385 Voltak fönntartásokat megfogalmazó írások is. A Makói Hírlap tudósítója 1906-ben ezt írta: „a mai napon az egész munkás osztály ünnepel (...) tisztán a szocializmus avatta e napot a saját ünnepévé. De talán nem lesz ez mindig így. El fog jönni még az az idő, amikor nem az emberiség egy sectája fogja május elsejét ünnepnappá emelni, de a munka. " 38 Az ünnep lényegét a Makói Újság 1908-ban így foglalta össze: „megváltozott május elsejének jelentősége. Ezt a napot a maga nemzetközi ünnepének foglalta le a munkásság, úgy, hogy most május elseje a munkás 379 Vörös május. Szocialisták felvonulása Makón. MAKÓI HÍRLAP, 1907. május. 3. 2.1. 380 Május elseje. MAKÓI HÍRLAP, 1906. május 3. 4. 1. 381 Május elseje. MAROS, 1906. május 3. 1.1. 382 A munkások ünnepe. MAKÓI ÚJSÁG, 1907. május 3. 2.1.; Munkások ünnepe. MAROS, 1907. május 5.5.1. 383 Május 1. MAROS, 1904. május 5. 4. 1. Más években is föllépett a munkásdalárda. MAROS, 1905. május 4. 3.1. 384 Május elseje. MAKÓI HÍRLAP, 1906. május 3. 4.1. 385 Munkások ünnepe. MAROS, 1907. május 5. 5.1. 386 A dolgozó emberiség ünnepe. MAKÓI HÍRLAP, 1906. május 1. 5.1. 290
