A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Erdélyi Zsuzsanna: Megnyitó beszéd

Ennek vége. Szülőházát lebontják, sok érték mellett ezt is fölfalta a piac igénye, a fogyasztói mentalitás mohósága, és ezt lehetővé tette a lélekben kiüresedett társadalom közönye. A társadalom fogalmi körébe természetszerűleg a hivatal is beletartozik, a közösség első számú vezetése, felelőse. Mi most Bálint Sándort ünnepeljük születésének 100. évfordulóján. És azt a házat, amelyben a napvilágot meglátta, éppen most verik szét döbbenetes időzítéssel. Ez egyszerűen érthetetlen és elfogadhatatlan. Ebben a házban szerettük volna - logikusan - a népi vallásosság-kutatás nemzetközi centrumát kialakítani. A közösség magáról olyan szegénységi bizonyítványt állított ki, amelyet még századok múltán is élénken lobogtatnak. E gyászos tény a város történetébe nem éppen ékes betűkkel lesz beírva, egy korszak hálátlanságának jeleként. Bálint Sándor nagyon-nagyon szerette városát. ízig-vérig szegedi-alsóvárosi volt. Szinte nagy betűvel írta nevét: Város, Urbs. Minden tehetségét, tudósi tevékenységét szolgálatába állította. A Tisza szögletében kialakuló Szeged - neve is mutatja eredetét - iránti hűsége megrendítő volt. Ezt a hűséget a város nem méltányolta, nem viszonozta. Sőt. Sok keserűséget okozott neki a hivatalos Szeged, amikor a hatvanas évek közepén meghurcolták és elítélték, és sok keserűséget váltana ki belőle a jelenlegi hivatalos Szeged, ha látná, mi történik a Pálfy utca 2-ben. A mi szomorúságunkról és keserűségünkről nem beszélünk, de biztos, hogy ennek a mai napnak ambivalens érzéseit nem tudjuk feledni. Ünnepelni jöttem Szegedre, és most nehéz szívvel állok itt, nemcsak én egyedül, hanem velem együtt nagyon sokan. „Szögények, nem adatott mög nékik a hit világossága" - mondta a 60-as évekre emlékezve politikai ellenfeleire, pályáját tönkretevőkre. Most így mondaná: - „Szögények, nem adatott mög nékik a szellem világossága." Én meg úgy mondanám: van, ki koszorúval ünnepel, van, aki buldózerrel... 28