A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

Csécsy Jolánta, Kemény Ilma, Kemény Bella, Juhász Amália, Jarosch Inancence, Molnár Gizella, Molnár Eveline, Szöllősi Ilonka, Szöllősi Boriska, Szöllősi Anna, gardedámnak dr. Borotvás Dezsöné, Kemény Mihályne, özv. Kuthy Emiiné, Juhász Istvánné, Szöllősi Antalné és a fiatal férfiak „városunknak az egyetemet részint már198 már bevégező s részint egy pár évvel ezelőtt végzett ifjaiból állott." Ennek a típusú mulatságnak majd folytatója lesz az egyetemre járó és egyetemet végzett ifjak nyári maros-parti szórakozása. A maga nemében egyedülálló volt a makói leányok által 1894. június 17-én a Lúdvári erdőben rendezett juniális}

99 Egyedisége abban állt, hogy szervezői fiatal lányok voltak: Szundi Ida, Kocsis Mariska, Kucses Anna, Pallagi Ilonka, Irlanda Vilma, Ragyánszky Róza, ismert helyi családok leányai. Mint mások, a leányok is törekedtek valami különlegességre. Ez ekkor a világítás volt: „meglepetés számba ment az esti világítás, mely lampionokkal és bengal tűzzel volt rendezve, ezen kívül igen jól sikerült tűzijáték is rendeztetett." Vendéglősnek Tarnóczi Mihályt fogadták föl, a zenét a leghíresebb makói zenekar, Purcsi Károly bandája szolgáltatta. A mulatozás a késő éjféli órákban ért véget. A rendezvény tipikus megjelenítője volt 80-as évek úri majálisainak. Egyesületek majálisszervezése Ha valamely szervezet határozta el saját majális tartását, annak megvalósítására rendezőbizottságot hozott létre. A bizottság rangját a benne résztvevők névsora és elnökének személye adta meg. A megfelelő férfiak kiválasztásának tehát már a munka megindulása előtt komoly figyelmet kellett fordítani. A rendezőség tagjai között fölosztotta a munkát, intézkedett a szükséges föltételek biztosításáról. Ezek a szokásosak voltak: sátor, asztalok, padok, zenészek, kocsmáros, esetleg cukrász, díszítés, kivilágítás, tánctér, táncmulatság. Meghatározta a programot: kulturális igényű darabok, versenyek, tombola, tűzijáték. Közösségi kezdeményezéskor, ha meghívókat is nyomatattak, a bizottság állította össze a meghívottak listáját, illetve kihordatta a kisbíróvak vagy más úton a nyomtatványokat. Ez ritka volt. A meghívó inkább csak megtiszteltetés jelének fogható föl, belépődíjat fizetni kellett ezzel is, mások pedig meghívó nélkül, belépődíjjal ugyanúgy megjelenhettek a mulatságon. Az esetek többségében azonban megelégedtek az alkalommal kapcsolatos hírlapi invitálásokkal. Ha a majális jótékony célú volt, a bizottságnak megkülönböztetett gondot kellett fordítania a cél népszerűsítésére. A bizottság tagjai személyesen társadalmi körükben, egyleti gyűléseken, más összejöveteleken és újságban megjelent cikkeken keresztül tehették ezt meg. Ha szükségesnek mutatkozott, adományokat gyűjtöttek. A rendezőbizottság meghatározta a belépődíj mértékét, a majális helyét, idejét, gondoskodott egy rendezőség fölállításáról, melynek tagjai a majális lebonyolítása kapcsán fölmerülő tényleges munkát végezték. Ha a majális valóban rangos volt, eme bizottság „Összehasonlíthatatlanul felülmúlt minden, eddig Makón rendezett hasonnemű vigalmat" - olvashatjuk a július 4-ei nyári mulatságról. A sikeren fölbuzdulva folytatást is terveztek. A »kirándulás«... MAROS, 1888. július 8. 3.1. 199 Majális. MAROS, 1894. június 17. 5.1. 263