A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

tál étel báránypaprikás és túrós csusza helyett, még malac paprikással, cigánypecsenyével és ugorka salátával is kedveskedett." Ezen kívül volt még „pompás" kávé és bor, uzsonnára minden gyerek túrós lepényt kapott. Ezen a majálison is megjelent külön az alkalomra fölkért cukrász. 1889-ben a leghíresebb makói mester települt ki. „A közönség számára Lélek István cukrász is készen tartja a helyszínén süteményeit és fagylaltjait. Egyik elsőrendű zenekar egész délután, ha kell viradatig (sic), táncnótákat húz."

192 Az „úri közönség" majálisai A majálisok általános társadalmi elfogadottságát jelentette, hogy megtartásukba tevékenyen bekapcsolódtak a város polgárosult elemi is. Sőt, egy-egy jól sikerült majális rangot adott a szervező magánosoknak, egyesületnek, közösségnek, s majd lesz néhány év, amikor szinte versengve állnak a különböző csoportok oda egy-egy majális rendezése mellé. Az 1880-as, 90-es években a szervezők között találjuk a Szabadelvű Kört, a Gazdasági Egyesületet, a Polgári Olvasókört, a Tanítóegyesületet, kereskedősegédeket, hivatalnokokat, „előkelőbb" iparosokat, dalárdát, a tornaegyletet, magánembereket, családokat, fiatal úrfiakat és makói lányokat. A majálisok száma nagy. 1884-ben például ezt a hírt tette közzé a Maros május 18-án: „A majálisok oly szaporán jönnek, hogy jövő héten majd minden napra jut egy-egy. " Az „úri közönség" majálisai alapjaiban tértek el a gyerekek rendezvényeitől. A társadalom más rétegeinek az érintkezési színhelyei voltak. Esetükben már szó sincs látványos, a városon végighaladó gyalogos kivonulásról, legföljebb díszes kocsisor haladt végig a városon. A hangsúly egyértelműen a zöldben való szórakozásra került. Az előkészítés fő gondja a megfelelő szervezettség, a közönség számának és jó minőségű programnak a biztosítása. A programon belül igyekeztek mindig valami újat nyújtani, mely az adott rendezvényt kiemelte a többi hasonló alkalom közül. Ez a korosztály is szeretett játszani, versenyezni, sajátos pontként szerepelt a tombola és a tűzijáték. Utóbbinak a városból kilátogató sokaság is szemlélője lehetett. Már a majális helyszínének a kialakítására is nagy gondot fordítottak. Díszítették virágokkal, lombokkal, zászlókkal, szalagokkal és természetesen kivilágították. Ehhez olajat elégető lampionokat használtak. Ettől eltérő technika, mint a lányok majálisának bengáli tüzei, ritkaság számba mentek. A kiszolgáló sátrakat, padokat, asztalokat kölcsönözték, bérelték, vagy a vendéglősök biztosították. Fölállításukat, kiszállításukat és elhelyezésüket az esemény időpontját megelőzőleg akár több nappal korábban is megkezdték. A zenéléshez cigánybandát fogadtak, melynek a színvonalára azonban jobban kellett ügyelniük, mint az iskoláknak, hisz a táncos mulatság meghatározó elemei voltak. Persze, ahogy láttuk, ebből a szempontból táncot szervező iskoláknak sem volt szégyellni valójuk. A helyet a közönség jó része kocsikkal közelítette meg. Ha szükség volt rá, akkor a főtérről társaskocsit is szerveztek a kiutazás megkönnyítésére. A fölszolgált vacsora az iskoláknál látott társas ebédeknek megfelelő szintű volt. A polg. fiúiskola majálisa... MAROS, 1891. május 31. 3.1. Nagy érdekeltséget költő nyári mulatságot... MAROS, 1889. május 30. 1.1. A majálisok. MAROS, 1884. május 18. 3.1. 261