A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Erdélyi Zsuzsanna: Megnyitó beszéd

Megnyitó beszéd ERDÉLYI ZSUZSANNA Tisztelt ünneplő közönség, Püspök Úr, Perjel Úr, Polgármester Úr, Igazgató Asszony! Felemelő feladatul kaptam, hogy ezen a jeles napon Szeged híres szülöttének, Bálint Sándornak az alakját idézzem s az emlékére rendezett életmű-kiállítást megnyissam. Halmozottan jeles ez a nap és az utána következők is, amelyek akár egy ember lelkiségére, sorsára nézve jelzésértékűek is lehetnek, ahogy erre a megsejtett, ám rejtett összefüggésekre maga Bálint Sándor utalt. Ahogy mondta, maga is gyakran elgondolkozott róluk. 1979. augusztus 4-én, Havi Boldogasszony vigíliáján az alsóvárosi búcsún a 75-ik születésnapját ünneplő baráti körben magnóra rögzítettem szavait. Ezekből idézek valamennyit: „...Ezök, ezök a napok neköm a legnagyobb ünnepeim közé tartoznak. Ugye Vasas Szent Pétör napján születtem. Talán nem véletlen, úgy elgondolkoztam rajta, hogy Vasas Szent Pétör napja Szögednek egyik fogadalmi ünnepe vót kétszáz esztendőn keresztül... 1738-ban ezön a napon szűnt meg a pestisjárvány... Augusztus 2-án van Porciunkula ünnepe, ... a franciskanizmusnak, a Ferenc-rendnek egyik legnagyobb ünnepe... milyen csodálatos költészetet hozott létre a szeráfi szentnek a tisztelete: a közvetlen anyanyelvi imádság, éneklés - talán nem véletlen, hogy éppen ezt a Porciunkulát értem meg a második napon. Akkor a harmadik nap... Szent István vértanú átvitele. Ez valami hitvalló magatartásra ösztönözne. Augusztus negyedike Szent Domonkos napja, az olvasó ünnepe, megint a népi jámborságnak egyik legfőbb eszköze. Ugyanakkor pedig a Havi Boldogasszonynak a vigíliája, amit most ünneplünk. Augusztus 5-én, akkor péntöki napra esött, akkor ünnepelték a csököt - sokáig vártak a szüleim rám, amíg ide érköztem - a körösztölői lakomára, azt mondják itt a szögediek, hogy csök. Főzték a nagy bogrács paprikást, az atyafiság, vagy harmincnegyven személy, összegyüleközött ottan. Azt mondják, hogy sokat bőgtem azon a napon, hát - ez is az ünnepnek a hangulatához jár, és augusztus 6-án Urunk színeváltozása napján körösztöltek meg, egy vak ferencrendi barát, bizonyos Rábai Máté. Hát ezök a megilletődésnek és az elgondolkozásnak napjai számomra..." Valamiféle kegyelmi időszaknak tekintette Bálint Sándor a születése körüli napokat. Az „elgondolkozásnak és a megilletődésnek" évente ismétlődő állapotában, az adott összefüggések megsejdítésében sorsirányító, életutat befolyásoló erőt vélt fölfedezni, mintegy jövőbéli feladatok teljesítésére fölkészülni. A számára kimértet mély hittel elfogadni és Isten segítségével végrehajtani, ezzel használni az őt körülvevő kisés nagyközösségnek: családnak, városnak, népnek, nemzetnek, konkretizálva: a magyarságnak és az egyháznak. Ma már tudjuk, hogy a számára kijelölt feladatot Isten kitüntető kegyelme nélkül nem tudta volna teljesíteni, és megpróbáltatásokkal teli pályáját végigjárni. Bálint Elhangzott A legszögedibb szögedi című, Bálint Sándor születésének 100. évfordulójára rendezett emlékkiállítás megnyitásán, 2004. augusztus 1 -én, a Móra Ferenc Múzeumban. 25