A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Orbán Imre: Majálisok, májusi szokások a 19. század végi és a 20. század eleji Makón

bejáratnál folyton zene szólt, csábítva, csalogatva az utcai közönséget, mely már 5 órakor a kör helyisége előtt hullámzott fel s alá. A kertben azomban [sic] csak fél hatkor kezdett gyülekezni a nép." „Az alkony beáltával, a legkellemesebb zűrzavarban jártunk, keltünk. A zene folyton szólt, a sátorokból ki-ki lopódzó nök oda mentek fecsegni, hol legcsendesebben viselte magát a társaság. (...) Kilenc órakor a sátrak üresek voltak. (...) s kezdetét vette az általános tánc."

128 A bazár végeztével, július 18-án a következő összegzés jelent meg: „amit alig hittünk minden várakozáson felül sikerült (...) Alig lehet elképzelni, mint sikerülhetett 30-40 ember zsebéből mintegy 800 frtot kipréselni. Igaz, hogy a hölgyek mindegyike vetekedett egy-egy végrehajtóval." A kiadások levonása után a tiszta haszon 500 Ft körül alakult. A népiskolák A népiskolák rendezték a gyermekek legimpozánsabb majálisait, melyek népszerű vállalkozások voltak, hisz az egész közösség kimozdulását jelentették a már olykor unott falak közül. A résztvevők számával soha nem merültek föl gondok. A korabeli Makó legnagyobb tömegrendezvényei ezek, s mint minden, ahol gyerekek „léptek föl", jelentős érdeklődést váltottak ki a fölnőtt lakosság körében. A fölnőtt lakosság azonban nemcsak szemlélője volt az eseményeknek, a programokon részt vett, támogatta munkával, anyagi hozzájárulással a tervek megvalósulását. Együtt voltak a gyerekekkel és a tanári karral. Érthető módon az iskolák majálisaikon ügyeltek a fölnőttekkel való foglalkozásara is. Közös ebédet, táncmulatságot szerveztek, melyek az ő igényeiket elégítették ki elsősorban. A tantestület által májusban és júniusban rendezett majálisok a közös szórakozás mellett az iskolák számára a nyilvánosság előtt való megjelenés színtereivé is váltak. Nem volt tehát mindegy, hogy egy-egy ilyen esemény után milyen képet alkotott róluk a köz. Ezért nagy gondot fordítottak megszervezésükre. Egyházak esetén a presbitérium, képviselőtestület tárgyalt róluk. A papság és a lelkészek is aktívan bekapcsolódtak a lebonyolításba. Igyekeztek a gyermekek tetszését is elnyerni. Összességében a rendezett és látványos kivonulás, a parton lebonyolított programok (játék, versenyek, előadások, éneklés, közös uzsonna és ebéd, zene, tánc) általában elismerő visszhangot váltottak ki. Önálló ünnepet és a majális érzelmi előkészítését jelentette a május 1-je iskolai megtartása. Erre minden makói oktatási intézményben sor került. A tanév eseményeiről beszámoló iskolai értesítők és az újságok híradásai ezekről röviden megemlékeztek. Tudósításaik folyamatosan kisebb, nagyobb részletekkel gazdagítják az erre vonatkozó ismereteinket. Május elsején a gyerekek földíszítették a termeket, zöld ágakkal, virágokkal, nemzetiszínű zászlókkal, füzérekkel. így vártak tanítóikat, és köszöntötték őket. „Az iskolás gyermekek pedig a szokottnál korábban siettek az iskolába, hogy utolsó szemlét tartsanak a föllobogózott és virágfüzérekkel ékesített tantermeken, a KAZINCI i. m. A bazárról... MAROS, 1880. július 18. 3.1. 252