A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)
Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása I.
Keresztelőkor összetörnek egy tálat, hogy a gyermek hamar kezdjen beszélni. Kicsit eltérően Püspökielén: keresztelőn a csecsemő feje fölött cipót törnek el, hogy sokat beszéljen az életben. 258 PIeIe (Vö. a későn beszélni kezdő gyerek gyógyításával!) Ha a kisgyerök feje fölött megkörözik a piros almát, akkó kerek feje lösz. Kz Az 1940-es évekig körösztanyja adta a korozsmát: kislánynak fülbevalót (függő) és korozsma inget (rékli, kis kabátka), ezt fél éves koráig hordta. Ha a csecsemő meghalt, akkor is megvette és abban temették el. Ha beteg volt a kicsi, ezért üzentek vagy figyelmeztették: - Vidd el a korozsmát, me ' beteg a gyerek! Függőt csak a tehetősebbek vettek (élete végéig viselte), csak az ing volt kötelező. Kisfiúk korozsmainget és zsebkendőt kaptak. ^Apf Egy különös hagyományról egyelőre csak makai és püspökielei adat van Polner gyűjtésében: a körösztkomaasszonnyal köll a komának egyszer hálni. A körösztölő után valamikor. Mer ha nem, ha maghalnak, egy boronatüsköt köll a másvilágon mögönni. Azt el köll rágni, ha ezt nem töszik meg. Kicserélés, bűjti boszorkányok ...amelyik gyerököt abba az időbe nem körösztölték mög két hétre, arra nagyon vigyázni köllött. Mert vót, akit kicseréltek azok a bűjti boszorkányok. 2 2 Markos azt írja, hogy a boszorkányok hiedelme már csak töredékesen él, de még élnek - magyarázat nélkül - a hajdan velük kapcsolatos tiltások: szúnyoghálós ágy (a 20-as évekig), korai keresztelő, nem szabad egyedül (anya, macska, söprű ágyba téve, ajtónak, sarokba támasztva), ill. sötétben hagyni (Sötétbe tik ne lögyötök!). 263 [3 variáns!] Sokszor már aznap, de egy héten belül föltétlenül megkereszteltették, nemcsak azért, hogy a nagyarányú csecsemőhalálozás miatt kereszteletlen ne maradjon, hanem úgy tartották, hogy addig fokozottan ki van téve ártó hatalmaknak, amelyek keresztelés után elveszítik hatalmukat fölötte. Ezt jelzi viselkedése is: Addig olyan sírós-rívós vót, aztán nem sírt-rítt úgy. Akkor megváltozott egészen. 2 Nyilván evvel függött össze - bár Markos már ennek élő hiedelmi nyomát nem találta (1. fentebb, óvónevek!) - hogy keresztelő előtt nem szólították nevén a gyermeket (baba, kicsikém, sëhogysë). 2 Csak egy adat utal arra, hogy a templomba, keresztelésre menet kerültek egy nagyot, mögkerülték vele a főteret, másik uccán jöttek vissza - nyilván ezen ártó hatalmak megtévesztésére - bár a recens indoklás már utilitarisztikus: hogy nagy darab födje lögyön a gyeröknek. 266 M Az elcserélt gyerek nem beszél, nagy fejű, öregnek látszik. Megbizonyosodás az ismert kis bögre - nagy kanál próbával történt, a visszaváltás: jelképes kemencébe vetéssel (réf.), ill. búcsújáró helyre vivéssel Tóth EA 18 848,4. Tóth A EA 18 848,4/7. 258 259 Polner 1995,40. 260 Szigeti EA 21 921, 37-38. 261 Polner 1984, 98 püspökielei adata szerint szerviántüsköt kell enniök; Markos, 1986, 94 és 77. jegyzet. 262 Polner 1995, 44/39. (*1894) 263 Markos, 1986, 45-46. és 73. 264 Markos, 1986, 82. 265 Markos, 1986, 82-83. 266 Markos, 1986,87. 193
