A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén

jelentősebb darabjait. Bálint Sándor hagyatékában található a hazai gyűjteményekben képviselt munkák egyik jelentős darabja a 18. század elejéről, melyet a Katolikus Lexikon címszava is közöl.

23 Az Agnus Dei rézmetszetet körülölelő sajátos díszítmény az apácamunkák legszebb darabjain látható különféle ékeket vonultatja fel. A további négy kisebb apácamunka, a 19. századi tükör szentkép és a 18. századból való, a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázoló üvegkép, s a fába metszett 1700 körüli radnai kegykép mellett jelentős az a kiállított kép-pár, melyen az Apostolok cselekedeteit Melchior Gutwein kollázs technikával ékesített rézmetszetei ábrázolják a 18. század derekáról. A „szoba" egyik külső, töredék falát egy szegedi nyomdában készített, fametszetű, 1834-es Házi áldás és egy későbbi, de igen érdekes, nagyméretű színezett kőnyomat a Mátraverebély - Szentkút kegyszobrát és környezetét megjelenítő kegykép díszíti, mint valaha igazi otthonát. Az első nagyobb egységet körbejárva az utolsó tárlóhoz érkezik a látogató, ahol a hagyaték igen becses darabjait veheti szemügyre. A Szegedi szótár, a Szeged városa, és A szögedi nemzet nyomdából lektorálás céljára kiadott, több kötetbe „széthúzott" kefelevonatait, amelyeket a szerző sűrű kiegészítésekkel toldott meg, olykor minden üres négyzetcentimétert kihasználva. A telejegyzetelt, s ily módon még soha ki nem adott próbanyomatok fontos adalékul szolgálnak életmüvének kutatása, teljesebb megismerése során. A hagyatékából rendezett első nagyobb egység után a tudós „szobájából" kikanyarodva a centenáriumi emlékkiállítás másik nagyobb egysége nyílik. A két elkülöníthető szakaszt még videó lejátszó és televízió is elválasztja egymástól. Ezek segítségével a Bálint Sándorról készült egyetlen portréfilmbe folyamatosan betekinthet a látogató. Az 1979-ben készült, s A legszögedibb szögedi címmel sugárzott dokumentumfilm első vetítése után csak egyszer volt még látható a Magyar Televízióban, 2004-ben. A kiállításban teljes terjedelemben folyamatosan játszott, közel egy órás film közelbe hozza a tudós alakját, gesztusait, mosolyát, jellemző hanghordozását. Akik ismerték, azok számára felejthetetlen emlékeket idéznek a pergő képsorok. Akik nem ismerhették, azoknak pedig legalább ily módon, a kétdimenziós film lehetőségeivel, mozgásban jeleníti meg a szegedi tudós alakját. A televíziós felvétel a Tömörkény utcai otthonában készült, ahol háttérben megjelennek a szoba részletei, személyes bútorai, a kiállításba helyezett televízió hátterében pedig ennek az enteriőrnek a rekonstruált részletei ismerhetők fel, tovább erősítve ez által is a rendezői szándékot. Szoros szálak fűzik a múzeumhoz a portréfilmet, hiszen a múzeum akkori igazgatója, Trogmayer Ottó volt a kérdező, a film riportere. A kiállítási tér másik nagyobb egysége Lantos Miklós Kós Károly-díjas pécsi fotóművész színes felvételeinek tárlata, mely Barna Gábor korábbi javaslatára lett az emlékkiállítás része. A közel hetven fotográfia a Dunántúl szakrális emlékeit örökíti meg professzionális felvételeken. Feleségével, L. Imre Mária néprajzkutatóval közös szakrális műemlék-kutatási és dokumentálási munkásságukat Bálint Sándor kíséretével kezdték az 1960-as években. A tudós professzor hívta fel figyelmüket a pusztulóban lévő vagy megújuló dunántúli szakrális építmények kulturális értékeire. ÚtmutaMagyar Katolikus Lexikon 1993. 333. 18