A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Medgyesi Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján

Kié a ló? (A „nagy Ióperek" időszaka) Amint arról már szó esett, a háború zavaros viszonyai közepette, mikor a front a várost és környékét szelte át, sok ló eltűnt. A tulajdonosok utána hirdetésekben és más egyéb fórumokon keresztül igyekeztek visszaszerezni jószágaikat. Ez kinek sikerült, kinek nem. Az elveszett állatok jelentős hányadát a szovjet csapatok gyűjtötték össze. A korabeli hivatalos adatok szerint jóhiszeműen terelték be az elcsatangolt állatokat,

14 de ismerve a Vörös Hadsereg viszonyulását a helyi javakhoz, nem kizárt, hogy jócskán koboztak el lovakat az itt élőktől. Utána - már hetekkel, hónapokkal később, a kibontakozás és az újjáépítés időszakában - a szovjetek az így szerzett és megmaradt jószágokat kiosztották. A formálódó kommunista párti céloknak megfelelően, a politikai tőkeképzés keretében a szegényparasztok kaptak az állományból. A megszállók természetesen a legkevésbé sem törődtek azzal, hogy az eredeti tulajdonosoknak jutassák vissza a lovakat. A bajok akkor jöttek elő, mikor az új gazdák a mindennapi munkák során használták az állatokat, a „régiek" pedig ilyenkor - a szám vagy más tipikus jegy alapján felismerték saját kedvencüket, és igyekeztek azt visszaszerezni. Ha nem ment jó szóval, megpróbálkoztak a perrel. A hatályos magyar polgári jogi szabályok pedig az eredeti tulajdonosoknak kedveztek. 1946-ra tehető a városban a "nagy Ióperek" időszaka.

15 Sorra születtek a bírói ítéletek, miszerint az új gazdáknak vissza kellett szolgáltatni a jószágokat.

1 A Magyar Kommunista Párthoz (MKP) köthető szervezetek felismerték az ügynek a társadalmi bázisukra veszélyt jelentő következményeit, ezért határozottan felléptek az „újak" védelmében. A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének (FÉKOSZ) makói szervezete felháborodottan állapította meg, hogy a tömeges lóperlések miatt "a nép az ügyvédek szabad vadászterületévé vált."

17 Egyúttal kifejtették, hogy nem hajlandóak egyetlen lovat sem átadni. A MKP pedig memorandumban foglalt állást a kérdésről: „A lovak azoké legyenek, akik azokat megmentették, akik azokat ápolták a felszabadulás első napjaitól. Hamis tanúkkal ne lehessen a lovat a néptől visszarabolni azok számára, akik elmenekültek és most is több lovuk van. Ügyvéddel a nép haragját és jogos ítéletét váltják ki a bírósággal együtt, ha nem szüntetik be a lovak visszaítélését."

18 A nyilatkozat hangvétele több szempontból is tanulságos. E köztörténeti értelemben kicsiny históriából is kitetszik, a kommunista közéleti mentalitásba mennyire nem fért bele, hogy egy vita a bíróság előtt, a hatályos jogi szabályok alapján dőljön el, ha számukra kedvezőtlen ítélet születik. Másrészt érdekes megfigyelni a baloldali propaganda összetevőit. Ezek szerint az igazságszolgáltatás szervei „a néptől rabolják vissza a lovakat", vagyis a középbirtokos paraszt14 Makó az első felszabadult magyar város. II. kötet. A népi demokratikus forradalom győzelme. Szerk.: Korom Mihály. Makó Városi Tanács. 1974. 53. ,5

DFH 1948. augusztus 28. 16

MNÚ 1946. október 30. I7

MNÚ 1946. február 27. 18 MNÚ 1946. március 6. 154