A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Fodor Ferenc: Egy kiskunhalasi kertészcsalád története

tamagot vetettek. A következő napon folytatódott a magvetés. 10 láda „Budai korai", 5 láda „Május királya" és 5 láda „Ventura" salátamagot vetettek. Ezenkívül 10 láda „Szeniteri kék" és 10 láda Knauf „Kék ideál" karalábémag került elvetésre. A ládákat ekkor már a fóliasátorban lévő fűtött, fekvő kemencén helyezték el. Ugyanezen a napon került sor 380 db, 5X5-ös tápkocka kiverésére is. (10. kép) Fehérpaprikát és hegyes erős fajtákat is neveltek. A vetőmagot Budapesten a Rottenbiller utca 33. szám alatt lévő központi elosztóban vették. Itt egyrészt biztosított volt a fajta minősége, és olcsóbb is volt, mivel még kis kiszerelés előtt vásárolták meg. Az 1980-as években a következő, fehér fajtájú palántát neveltek: Cecei, Javított cecei, Góliát, Alba Regia, Fehérözön, 11-es, Táltos, Soroksári, HRF, hegyes erős fajták: Kosszarvú, Csipke, Szentesi piacos, Duna FI. Kevés Kaliforniait is neveltek. Ez régi fajta volt, már Tallér Vendel is termelte. Később paradicsompalántát is neveltek, К 3-ast, 262-est és Lugas FI-est. Pritamin-, alma- és cseresznyepaprikát nem neveltek. Ezen a vidéken ezek termelése kevésbé terjedt el. A palántanevelés technológiáját Tallér Lajos már a téeszben elsajátította. A paprikamagot vetés előtt három nappal leáztatták, csíráztatták, hogy könnyebben kikeljen. Január 18-án a következő vetőmagok kerültek leáztatásra: „Szentesi kosszarvú 15 gr Budatétényi FI. 10 gr Tétényi h. erős, saját mag 20 gr Fehérözön 40 gr Szentesi piacos 20 gr D. Cecei 50 gr Összesen: 155 gr Vetőmag értéke: 684 Ft 30." A szaporítóládaként az őszibarack szállítására használt ötös ládákat használták. A ládába rostált tőzeget tettek, melyet már előre bekevertek. A ládában a tőzeget méretre vágott deszkalappal simították el. Vetés előtt mintegy két liternyi vízzel locsolták meg, melybe előzőleg Zineb permetszert kevertek. A permetlé egy százalékos lehetett. Az elszórt vetőmagra korábban a kemencében, fém edényekben felforrósított, fertőtlenített és már kihűlt homokot szórtak, mintegy egy cm vastagon. Ismét meglocsolták, majd a ládákban lévő talajt fekete fóliával takarták be, hogy tartsa a meleget és ne száradjon ki. Kelés előtt a papírokat leszedték. A palántát 4-6 leveles korában pikírozták ki. Egy tápkockába - mely, mint láttuk, tulajdonképpen egy kb. 10 centiméter magas, 6-8 cm átmérőjű henger - kettő palántát ültettek. A tápkockába lukalló segítségével alakítottak ki megfelelő nagyságú lyukat a palánták számára. A lukallót bakelit nyélre csavarozott, esztergált, tömör vasból alakították ki. A beültetett kockákat 4-5 nap múlva rakták szét az asztalokra a ládákból. Ezután a növényvédelmen kívül, csupán a megfelelő hőmérséklet és páratartalom biztosítása volt a legfőbb feladat. A paprikapalánta legveszedelmesebb betegsége a palántadőlés volt, mely tulajdonképpen gombabetegség. Kellő időben történő permetezéssel védekeztek ellene. A később pikírozott palántákat fűtetlen fóliába rakták. Az ágyakat keretben lévő üvegtáblákkal takarták le, ahova nem jutott, ott hasurát

9 használtak. (11. kép) A 9 A hasura nádból kötött takaró, melyet fagy esetén a palántás ágyra terítenek. 139