A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Fodor Ferenc: Egy kiskunhalasi kertészcsalád története

Egy kiskunhalasi kertészcsalád története FODOR FERENC (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) A Kiskunhalas történetéről szóló monográfia harmadik kötetében megjelent gazdaságtörténeti tanulmányomhoz folytatott anyaggyűjtés közben találkoztam a Tallér családnévvel, a két világháború között megjelenő újságok hasábjain. Tallér Vendelről, a szegény sorból jómódú gazdává vált, kiváló kertészről abban az időben többen is írtak. Ekkor még ezen a vidéken a piacra történő zöldségtermesztésnek szinte semmilyen hagyománya nem volt. A kertészetben akkoriban dolgozó menyének, Tallér Lajosné Pató Irénnek (1923) segítségével próbáltuk mind teljesebbé tenni a család történetéről szóló feldolgozást. A család története az írott források alapján A Kiskunhalasi Római Katolikus Plébániahivatal keresztelési és házassági anyakönyveinek adatai alapján a Tallér család származását a 18. századig visszamenőleg tudtuk felkutatni. Tallér Vendel 1886. december 16-án született. Négy fiútestvére és három lánytestvére volt: Kálmán, Gábor, Sándor, Béni, illetve Regina, Ida és Jolán. Tallér Vendel édesapját szintén Tallér Vendelnek nevezték, 1881. november 16-án kötöttek házasságot Vass Reginával. Az ő édesapját Tallér Jánosnak nevezték, aki 1849. november 26-án kötött házasságot Király Judittal. Tallér János 1828. december 28-án született. Az ő apja Tallér Mihály volt, aki 1791. június 14-én született Füzespusztán. Feleségét Halász Teréznek nevezték. Édesapját szintén Tallér Mihálynak nevezték, édesanyja Tumó Anna volt. A kilenc gyermek között a negyedik volt a családban. Korábbi adatok nincsenek. Kiskunhalas a történeti Magyarország ötödik legnagyobb határú városa volt, 112 ezer holdjával. A közlegelők felosztása 1863-ban ért véget. Az addig leginkább állattartásból élő gazdák elveszítették hatalmas legelőiket. Súlyosbította a helyzetet az 1863-64-ben bekövetkezett aszály, melynek következtében nagy részük igen nehéz helyzetbe került. „A barmok, ménesek pásztorserege máról-hónapra kenyere vesztetté lett s a nagyobb nyájúak juhászai hasonlóan. A számadók nagyjából átvészelték a változást, mert vagyonuk, sok jószáguk volt. Jószágaikat vásárokon jó pénzért eladogatták s földet vásároltak. A többi pásztor azonban siralmas helyzetbe jutott. A kasza-kapa tudományt nem tanulta s nem is bírta megszokni. A helyzet oda kanyarodott ki, hogy lopászkodásra, félkézkalmárkodásra adták a fejüket... Szappangyökeret, sikárgyökeret, pirosítógyökeret, galagonyát szedtek. A kemény munkát, ha csak lehetett elkerülték."

1 1 Nagy Czirok L. én. 40. 129