A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

tásos, „legitim" gyógyítókkal szembeni gyanakvást. A népi gyógyítók tevékenysége, gyógymódja tehát a lakosság igényéhez mérten maradhatott fenn úgy, hogy a hivatásos és a nem hivatásos, ún. „illegitim" gyógyítók között nem éppen harmonikus kapcsolat alakult ki. A népi gyógyítók az eddig kiépített pacientúrájuknak az elvesztésétől, a hivatásos orvosok hatáskörüknek a megsértésétől tarthattak. A Hódmezővásárhelyt 1724-től tevékenykedő német chirurgus mellett a betegek elbeszélése szerint felkeresték a szegedi „Doctort", hóhért vagy „Mestert" is. Ez utóbbi szerint „Szegedre ment az mesterhez az átkozott boszorkányok által való meg rontatását orvosoltatni"}

45 Katona Istvánné perében többen egy Hódmezővásárhelyre érkező „Német Doktor" tevékenységéről beszéltek. Hivatásos orvosok, azaz „Doctor" (Doctor Faber), „borbély céh" szerepel Szabó Istvánné Debrecenben lefolytatott boszorkányperében is. Ez utóbbi „Híres Orvos" esetét néhány gondolattal korábban már érintettem. Úgy vélem, hogy itt egy hivatásos, tanult orvosember és egy „kontár", csak a nép körében elismert orvosasszony összeütközéséről lehetett szó. Feltételezésem szerint az asszony áldozata lett a hivatásos doktorok és borbélyok szakmabeli bosszújának, azáltal hogy egy valóban beteg, többször is kezelt páciens (esetleg gyógyíthatatlan beteg) halálát követően gyilkossággal vádolták meg. Úgy vélem, hogy a hódmezővásárhelyi pereskedésekben további két esetben hasonló viszályról van szó. „Német Borbély" orvosolta Tóth Mihályné egyik betegét. A vádlott korábban többször pénzért orvosolta páciensét („én mondottam néki eleget fizettem, nem fizetek többet néked"),

]46 amikor az más keze alá adta magát. Tóth Mihályné megharagudott az asszonyra és megfenyegette: „nó ha nemfizecz, az én kezem miat kel tenéked meg halni". A tanult gyógyítók népi gyógyítókkal szembeni elítélő vélemény jut kifejezésre a Katona Istvánné ellen 1758-ban lefolytatott perben. Több tanú állítása szerint egy „Német Doctor" fordult meg a városban, és az egyikük ahhoz folyamodott a lánya orvoslásáért. A „Német Doktor" a másfél-két éves egyébként is „Nyavalyás Leánykára" azt mondta, hogy azt megrontották: „egy Oldal Csontyát a Nyakábolis egy Csontot a Boszorkányok ki vették néki és az elméjétis el vették".

ш Feltételezésem szerint ebben az esetben a „beteg leányka" ürügyén a nem hivatalos gyógyítóknak a lejáratásáról lehetett szó. Természetesen az imént elemzett gyógyítóknak a társadalomban sajátos státusuk volt. A tisztelet és félelem, valamint az ellenük érzett harag és indulat együtt lehetett jelen. A lappangó ellentétek, az esetleg ártatlanokat sújtó vádak azonban más irányból is származhattak.

149 143 Friedrich I. 1977. 82,65-89. 144 Kristóf I. 1990.156-162. ,4S Schräm F. I. 1983. 309., Ld. Függelék: 39. 146 Schräm F. I. 1983. 239., Ld. Függelék: 10. 147 Schräm F. I. 1983. 239., Ld. Függelék: 10. 148 Schräm F. I. 1983. 336., Ld. Függelék: 39. 1 9 A hagyományos gyógyítók mellett, a városba települt idegenek gyakran kerültek összetűzésbe a helybeliekkel. A vádlottak és a kárvallottak közötti viszony vizsgálatakor az együttélés okozta egyéb kihívásokkal is foglalkoztam. Az elemzés során figyelembe vettem a családon belüli ellentéteket, az ünnepek és a hétköznapok perpatvarait, valamint a társadalmi különállás és a szegénység problémáját is. Sándor B. 2002.78-111. 89