A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

fiúvá, fiút pedig lánnyá lehet változtatni. Ehhez hozott ,fejér hátú fiivef\ melyben fekete bogarak voltak. Nem kell mást csinálni, mint „a ki azt akarja hogy Leánya legyen a fejért, a ki pedigh férfiat kivan a feketét [bogarakat] igya megh borba, s megh lészem minden kivanságha ". A gyógyítók konfliktusai Láthattuk, országosan és helyi viszonylatban is a társadalmi szükség legitimálhatta a népi gyógyítók tevékenységét. A népi gyógyászatnak a hódmezővásárhelyi boszorkányperekben való gyakori előfordulása is ezt a feltételezést erősítette meg. A gyógyítással is foglalkozó vádlottak igen jelentős számú „boszorkányozása" és az ellenük hozott ítéletek minősége az iméntiekkel szemben azonban egy látszólagos ellentmondás felé mutat. A boszorkányperek ítéleteit vizsgálva azt találtam, hogy a gyógyítók esetében a legsúlyosabb, mondhatni megsemmisítő ítéleteket hozták. Egy esetben égetést, négy alkalommal lefejezés utáni máglyahalált, egyszer pedig tagcsonkítás utáni halált ítéltek meg. Hét további esetben kiűzték a vádlottakat, valamint egy-egy esetben veréssel és pénzbírsággal társított ítéletet hoztak a bírák. A bába hivatalban lévő két nő közül az egyiket máglyára, a másikat lefejezés utáni máglyára ítélték. A velük szembeni kíméletlenséget az is jól mutatja, hogy a 26 fennmaradt ítéletből nyolc végződött halállal, s ebből hat esetben valamilyen gyógyító tevékenységet folytatók ellen irányultak ezek a szigorú büntetések. Az iméntiket is figyelembe véve jogosan merülhet fel kérdésként, hogy járhatott-e ilyen súlyos következményekkel, ha a sikertelen gyógyítási kísérletet követően a beteg (kárvallott) haragból és elkeseredésből éppen az őt vagy családtagját orvosló ellen fordult? Esetleg a magasabb státusúak köréhez tartozó hivatásos doktorok és borbélyok ösztönözhették-e - és ha igen, akkor milyen mértékben - a lakosság körében megforduló, és azok orvoslását felvállaló gyógyítók ilyen mértékű eltávolítását, olykor egyenesen kiirtását? A kérdés tisztázására a gyógyítóknak és a bábáknak egymással, a hivatásos orvosokkal, valamint a betegekkel való viszonyát, illetve konfliktusaikat kezdtem vizsgálni. A laikus orvosok védekező és gyógyító eljárásukkal a társadalomban tehát pozitív szerepet töltöttek be, ugyanakkor sajátos tudományuk a nép körében félelemmel egybekötött tiszteletet eredményezett.

134 A titokzatos úton megszerzett tudás és hatalom a hétköznapi emberek számára elérhetetlennek tűnhetett. Kiszínezték és misztifikálták, a valóságtól elszakították a gyógyító eljárásokat, de magukat a gyógyító személyeket is. Ehhez természetesen hozzátehetjük, hogy a hatalmuk, a hitelességük és a tekintélyük nagyobbítása miatt maguk az „orvoslók" is a betegeknek a róluk alkotott képzeteit erősítették meg, olykor esetleg fokozták is azokat.

13 A megközelíthetetlenség, a tévedhetetlenség, a titokzatosság nemcsak hogy tiszteletet és félelmet eredményezhetett ugyanabban a pillanatban, hanem különböző indulatokat (dühöt, haragot, elkeseredést) válthatott ki akkor, ha a gyógyítás sikertelen véget ért. Ez a páciens és 133 Schräm F. I. 1983. 274., Ld. Függelék: 24. 134 Kristóf I. 1990. 146., Ormos P. 1971. 163. 135 Molnár Gy. 1969. 196. 86