A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

A bevezetőben említett különböző krízishelyzetek alapján már ismerjük, hogy a pestis, a marhavész (dögvész), valamint a himlő járványszerűen pusztított. A pestis 1708-ban, 1709-1710-ben, 1732-ben és 1738-ban, míg a himlő 1737-től 1744-ig terjedő időszakban szedte áldozatait. 1734-től éveken át, egészen 1738-ig, majd 1751ben marhavész ritkította a városi lakosság állatállományát. A különböző betegségek mellett a perekben igen gyakran beszélnek járványos és ragályos megbetegedésekről. Több esetben a vélt rontás időpontjának meghatározásakor a pestist említik, így például a „pestis után való esztendőben", „múlt Tavaszai midőn... Pestis iránt suspitióban esett volna", vagy „Pestis előtt", „Pestis előtt 2 Esztendővel", „el múlt Pestis előtt cir. 2. Esztendővel". A perekben a pestissel más formában nem találkozhatunk, annál inkább egy másik fertőző betegséggel, a himlővel. A himlő első említése 1740-ben, a Szabó Ferencné elleni perben történik. Itt a következőket olvashatjuk: „az elmúlt Karácsony előtt meg hal a Fatensnek egy Gyermeke himlőben... ". Annyi bizonyos, hogy mind a boszorkányper, mind az eseménytörténet szerint 1738-39 körül a városban megjelent a himlő, és elsősorban fiatalok között szedte áldozatait. Fekete Mártonné (1755) és Szabó Istvánné (1756) perében szintén abban az időszakban említik a himlőt, amikor a városban a kronológiák szerint is himlőjárvány volt. Feketéné egyik tanújának lánya „cir

с egy hétig himlős lévén, két esztendős korában megholt"? míg egy másik „himlőben vakon megholt"?

9 Ugyancsak ekkor (17561758) került bíróság elé Szabó Istvánné. Az Orvos Asszonyt az egyik tanú azzal vádolta meg, hogy köze lehetett lánya halálához. Az elbeszélésből azonban megtudhatjuk, hogy előző év nyarán lánya valójában himlőben betegedett meg, s valószínűleg később is ez, nem rontás okozhatta a halálát. A dögvészre egyszer találtam utalást egy 1739-es perben. Borsos János vádlott egyik lakójának, amikor az saját házába költözött, akkor „azonnal 13 darab Szarvas Marhaja dög által el veszett 75 szambúl álló juhaival edgyütt holott akoron az Marháknak legh kisseb döge sem volt". Minként láthatjuk is, a boszorkányperekben az orrvérzéstől a himlőig megtalálható volt számos betegség. Schräm Ferenc szerint „arra a kérdésre, hogy mit gyógyítottak a vádlottak, azt válaszolhatjuk, hogy minden betegséget".

101 A hódmezővásárhelyi eseménytörténetben említést érdemlő, nagyobb, járványszerű megbetegedések közül valamennyi előfordult a boszorkányperekben is. Az elsősorban heveny, gyors lefolyású és halált okozó pestis, himlő vagy éppen a pokolvar igen gyakori volt, bár a lakosság gyenge immunitása miatt fellépő más betegségek is tömegesen szedhették áldozataikat. A betegségek okának az ismeretlensége, valamint az ellenszer hiánya miatt a lakosság félelme csak tovább fokozódhatott. A páciensek a félelemérzetből adódó feszültséget vezethették le egy-egy személyen akkor, ha a betegség okának vélt személyt, esetleg sikertelen gyógyítót eltávolították az adott közösségből. Schräm F. I. 1983. 263.; Ld. Függelék: 19. Laufenauer K. 1899. 224., Ld. Függelék: 36. Laufenauer K. 1899. 225., Ld. Függelék: 36. 3 Schräm F. I. 1984. 257., Ld. Függelék: 17. 'Schräm F. III. 1984.73. 81