A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján
Az állatállomány pénzértéke, tehát a betegségek anyagi vonzata mellett a vallás kínálta magyarázat (Isten akaratából történt) és az évszázadok alatt rögzült szokásjog együttesen befolyásolták a közegészségügy fejlődését. A szellemi és az anyagi eredetű ellentétek mellett a hagyomány és a nyelvi különbségek (német eredet) is gátat vetettek annak, hogy a hivatásos orvosok kapcsolatot tudjanak teremteni a babonás szemléletű, az új eljárások iránt bizalmatlan, gyanakvó köznéppel. A tudomány, és ezen belül az orvostudomány által kínált racionalizmus igencsak távol állhatott a társadalom döntő többségét alkotó - köznéptől, és az általuk a mindennapi életben fenntartott babonáktól. 52 Az orvostudomány akkori helyzete, és a falusi ember szemlélete tükröződik Szeremlei Sámuelnek a hódmezővásárhelyi viszonyok kapcsán tett megjegyzéseiben is: „Az élettartam és erő növeléséhez az orvosi tudomány mivel sem járult... A közönség nem ismert igazi orvosdoktort, nem is vágyódott érte s a gyógyítók munkáját igen kevésre becsülte". 53 Talán ezzel magyarázható, hogy 1724-től csak egy német chirurgus, 1744-től Boros János „baromorvos", majd 1775-től Kis János sebész tevékenykedett Hódmezővásárhelyt. A városba 1779-től a megye sebésze, Krenaisser János (német borbély), majd a 90-es évektől további két-három magyar borbély telepedett le. A város orvosi ellátottsága erősen ingadozó volt, s az orvoshiányból adódó állapotokat borbélysebészek működésével igyekeztek enyhíteni. A képzett chirurgusok, avagy borbélyok a különböző külső „nyavalyákat" elsősorban kézzel gyógyították. A borbély céh által előírt sebészvizsga megfogalmazása szerint: „ Öten vannak azok р. o. [betegségek] A Sebek, Törések, Ficzamodások, Daganatok, Kelevények, vagy Fekélyek. " A borbélyok látták el a sebek, fakadékok, kutyamarások, csonttörések és egyéb betegségek gyógyítását. 56 Kevés számuk miatt a bábák és a javasasszonyok működése volt gyakori, „kik kenéssel, förösztéssel s a legkülönfélébb belső gyógyszerekkel és írókkal igyekeztek a betegségek erejét megtörni". 51 Némelyek gyógyfürdőkbe (Várad, Balaton) jártak, baromorvost vagy vándor orvosokat kerestek fel, hogy egészségüket viszszanyerjék. Ormos Pál szerint „a lakosság társadalmi viszonyai, a környezet, a lakások, az egyes társadalmi osztályok vagyoni és műveltségi színvonala és az orvostudomány mindenkori helyzete együttesen szabták meg a lakosság egészségügyi állapotát". 9 Szeremlei Sámuel a korabeli forrásokra hivatkozva még úgy vélte, hogy az egészségtelen levegő, a nagy szelek, a föld nedvessége és melegsége, valamint „az egészségtelen építkezési mód, a helytelen öltözködés, a tollas ágynemű, a szeszes italok és az orvosi ápolás hiánya s elhanyagolása", 60 valamint a jószágtartás együttesen eredményezte a rossz közegészségügyi viszonyokat. Hódmezővásárhelyt a 18. század véFriedrich I. 1977. 70-80. Szeremlei S. IV. 1911. 144-145. Szeremlei S. IV. 1911. 133-145., Ormos P. 1971. 162-163. JákiGy. 1955. 17,19. Szeremlei S. IV. 1911. 145. Szeremlei S. IV. 1911. 144. Szeremlei S. IV. 1911. 145. Ormos P. 1971. 162. Szeremlei S. IV. 1911. 141. 75