A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy szentesi állattartó gazdaság számadásai (1763–1769)

ennekutánna Szénáson egyedül csal ollyan Szarvas marhák, mellyek már jármosak, engedtessen meg a Legelés; egyéb Tinók pedig ki tiltassanak." A tanács rendszerint a földesúrtól bérelte a legelőket. Az 1721-ben Harruckern Györggyel kötött szerződés értelmében a város szabadon használhatta a veresegyházi, a bökényi, a fábiáni és az ecseri pusztát.

17 A szénási puszta szinte állandóan a mezővárosi közösség használatában volt. Az árendát a tanács a jószágtartó gazdákra kivetett fűbérből fizette.

18 A pénzösszeg begyűjtése megkívánta a jószágállomány pontos nyilvántartását: „ Ezen Marháknak pedig azon Száma fog a ' fizetésre fel-vétetni, melly Áldozó Tsötörtök Hetiben a ' bé vett Szokás Szerént való meg-visgáltatás, és fel-számláltatáskor fogtaláltatni'."

19 Gyakran előfordult azonban, hogy az állatállomány a bérelt pusztákon sem talált elegendő élelmet magának. Kiss Bálint a szentesi református egyházkrónikában részletesen bemutatja az ún. Dobos ménes bánsági teleltetésének viszontagságait.

20 Az ínséges esztendőkben a szentesi gazdák Békésre, Kopácsra, Sarkadra és Vésztőre is elhajtották a jószágállomány egy részét.

21 A korabeli források szerint a külterjes állattartás biztosította a lakosság megélhetését: „ Marháknak distractiojából (eladásából), kiket hol helyben, hol szomszéd városokban esendő vásárokra hajtván a lakosok, pénzt szerezhetnek maguknak" Az 1759. évi összeírás szerint az úrbéres adó alá eső állatállomány így festett: 1176 igás ökör, 649 eladásra szánt marha, 3051 tehén, 2479 borjú, 2670 ló és csikó, 8257 juh és 4060 sertés.

23 A marhatartás a 18-19. század fordulójától fokozatosan háttérbe szorult, és a juhtenyésztés került előtérbe. Az állattartás átalakulásáról Kiss Bálint helybeli református lelkész a következőképp emlékezik meg: „ A marhákat, lovakat már ez időszakban, mikor göbölytartó gazdák nem voltak, leginkább istállókban tartották. De a juhokat a szabad ég alatt karámokban szénázták, ahol esőnek, hónak, hidegnek ki voltak téve, a takarmányt pedig, amit a gazdát kímélni nem tudó juhász elébük hányt, nagyrészt letapodták; a jászolból etetett juhok feleannyi takarmányt sem prédáltak el. A szarvasmarhák s heverő lovak leginkább szalmán teleltek, a juhok is csak tavasz felé kaptak szénát, nyáron a közönséges legelőn éltek." CsML SzF V. A. 102. a. 2. Szentes Város Tanácsának Iratai. Tanácsülési Jegyzőkönyvek (a továbbiakban: Tjgyk) 1792. 2. 17 Barta László 1979. 8. 18 ,A Szénási Pusztán ennekutánna sem ökörnek, sem Tinónak Karátsonnál tovább a' nyári arendára nem szabad maradni hanem ha azon Gazdák, kik marháikat tovább is ott akarják tartani, ujjonnan illendő, és az üdönek járásahoz képest meg határozandó árendát fizetnek: Melynek következésében mostan is meg határoztatott: Hogy a' kik ottan Lovakat tartanak, ezenn meg határozásnak napjátul fogva Gergely napig minden darab Lotul fizessenek 3 xrt. A kik pedig Szarvas Marháikat már eddig is ott tartották minden darab Marhátul 15. xrt fizessenek /: ki vévén annyi számú Marhát, mint a' mennyi ökrök, vagy Tinajok a' nyáron ott Levén attul árendát fizettek:/ azoktól, ha tovább is ottan tarty ák csak 3 xrt valamint a' Lovaktol fizessenek." CsML SzF V. A. 102. a. 2. Tjgyk. 1792. január 30. 19 CsML SzF V. A. 102. a. 2. Tjgyk 1798. július 2. 20 Kis Bálint 1992. 381. ( A szentesi református lelkész egyháztörténeti munkáiból válogatott kötet egy 's' betűvel szerepelteti a vezetéknevét, ezért a lábjegyzetekben én is ezt az írásmódot követem.) 21 Mód László 2002. 89. 22 Barta László 1979. 11. 23 Barta László 1979. 29. 24 Kis Bálint 1992. 316. 52