A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón
Karácsonyfa, ajándékozás A mai karácsonyoknak nélkülözhetetlen kelléke a szépen földíszített karácsonyfa, és a sokszor erőn felüli ajándékozás. Mindkét szokás ebben a formájában újabb keletű Az első adatok a karácsonyfa állításról a 17. századból, német protestáns vidékről származnak. Hazánkban a bécsi udvar közvetítésével először az arisztokrácia, majd a polgárság, a falusi értelmiség, s végül a falusi parasztság körében terjedt el. Hazánkban - a történeti adatok szerint - először Brunswick Teréz állított karácsonyfát 1821-ben, majd 1826-ban a Podmaniczky család, 1834-ben a Bezerédj család. Adatunk van arról, hogy Jáky Ferenc osli plébános, a gróf Hunyady család egykori házipapja 1855-ben karácsonyfa-ünnepet tartott a falu iskolás gyermekeinek, az 1860-as években pedig Sáros megyében a földesúr cselédeinek. Mindezek és az ehhez hasonló események is segítették elterjedését a parasztság körében. Az új szokáselem elterjedésében ennél nagyobb szerepe volt annak, hogy már voltak előzményei hazánkban. Egyrészt a zöldág vagy termőág (boróka, rozmaring) feldíszítése (dió, alma, sütemény, papírdíszek) karácsonykor megtalálható volt korábban is. A kutatók többsége e szokás gyökerét a napforduló idején földíszített, tavaszváró zöldágban látja. Előzményként tekinthető a bibliai tudás fája is. A karácsonyfa-állítás szokása a 20. században terjedt rohamosan, a 20-as, 30-as években indult hódító útjára. Szegeden 1900-tól van karácsonyfa, de voltak olyan vidékek, ahol az 50-es években sem ismerték még a fenyő karácsonyfát. Díszítése elsősorban a termőágéhoz volt hasonló. Az üvegdíszek 1880-tól jelentek meg, a lametták a városokban 1890 után. 32 A régi makói karácsony hangulatát, s a karácsonyfa körüli teendőket H. Kovács Mihály (ref.) visszaemlékezése hitelesen adja vissza: „Karácsony...jelképe a karácsonyfa volt; ezt márjóelöre beszerezte a család. A kisebbek elől rejtegették is. Karácsony 'vigiliáján', szombatján a kisebb gyerekeket elterelték a nagyszobában földdel telt vederben vagy kisebb dézsában felállított fenyőfától. A díszítésben a felnőttek, meg a nagyobbak már részt vettek; ahogy nőttek a gyerekek, úgy nőttek bele, tudatosodott bennük, hogy ezt a fát mi magunk állítjuk magunknak. Színes papír, 'aranyhaj', viaszgyertya, papírba csomagolt kockacukor, a fa alá tett néhány szerény ruhadarab ajándék, kesztyű, cipő, csizma volt a régi időben is a szegényeknél; nagy, de gyors út a fejlődésben a villanygyertya, a csillagszóró, a szaloncukor, déligyümölcsök: narancs, füge, banán, elektromos motorok, drága ruhadarabok, esetleg pénz adományáig. Egyszerű embereknél ma is a gyermeki csodálkozás ébresztése a cél: a feldíszített karácsonyfa benn áll a szobában, vagy csengettyűszóra hozza fehérszakállas, prémes ruhában, díszes öltözékben valami idősnek látszó ember a Jézuska ajándékait. Ezeket legtöbbször a vacsora után kapták meg az ajándékozottak. A fentiek kiegészítésére néhány adat: 31 Tátrai Zs. 1990. 247-248. ül. Györgyi E. 1980. 61-64. 32 и.о. 33 JAM NA 186-95. 199
