A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

Megszakítva kicsit a karácsonyi asztal körüli teendőket, a karácsonyi almához kapcsolódó szokásokat és hiedelmeket (hiedelem-töredékeket) járjuk körbe. 1."Karácsony estére két szép almát készítettek elő. Az egyiket a böjtös vacsora után annyi felé osztották, ahányan voltak és azt mindenki elfogyasztotta. A karácsonyi almaevés az együvé tartozást jelképezte. Azt tartották, ha valaki távol kerül otthonától, eszébe jut a karácsonyi alma, és akkor visszatér övéihez. (Véleményem szerint ez a szokás a húsvéti tojás-evéssel analóg.) Amikor az éjféli misére elindultak, a másik almát beledobták a kútba. Aprószentek napján szedték ki, apróra eldarabolták és abból az almából minden jószágnak adtak: tyúknak, disznónak, sőt még a lónak is szórtak a céklás polyvájára, hogy egészségesek legyenek."

25 2. Más változat szerint annyi almát dobtak a kútba karácsony böjtjének délutánján, ahány jószág volt a háznál. Erről kellett itatni vízkeresztig, utána megetették az állatokkal „hogy mögmaradjanak, ne pusztuljon el". 3. Az asztal alá kaskában kellett elhelyezni annyi almát, ahány jószág volt. Egészségvédő funkciójára már nem emlékeztek. 4. Két szép almát az asztalra kellet tenni a vacsorához, amit nem lehetett megenni. Vacsora után az ásott kútba dobták. 5. Több helyen almát tettek a kantába és/vagy a korsóba. Erről mosdottak és ittak, hogy egészségesek és pirospozsgásak legyenek.

26 6. Más családoknál a kancsóba vagy kantába tett almáról csak ittak, hogy egészségesek legyenek. 7. „...de almát önni köllött... hogy a ködbe el ne tévedj ön " 8.„Hogy a jószágnak jobb étvágya legyen... Hogy mögmaradjanak, ne pusztuljon el. " 9. „Abbul mindönkinek enni köllött, hogy ne fájjon a háta. Vagy a dereka? Mán erre se emlékszem pontosan. " 10. Nagyanyja Újvároson lakott, nála látta a piros almát úszkálni az ásott kútban, amit karácsony este dobtak bele. Nem tudja miért (ref.).

27 Visszatérve a karácsonyi asztalhoz: mikor már mindent előkészítettek, kezdődött a vacsora. Az ima elmondása után a családfő irányításával kezdtek az ünnepi ételek elfogyasztásához. Először az ún. kezdő ételeket (fokhagyma mézbe mártva, dió, majd alma) fogyasztották. Utána a bableves vagy cibere, majd mákostészta vagy mákosguba következett. (A mákosguba vagy -gubó kalácstésztából készült, 2-3 cm-es kis darabokra szaggatták, tepsibe téve kisütötték. Kisülés után forró vízzel leöntötték, mákkal és cukorral összekeverték. Mézzel fogyasztották.) Régi szokás szerint szigorúan előírt szabály volt, hogy az asztaltól senkinek sem volt szabad fölállni, mert akkor nem ül majd a kotló („a kotló elhagyja a tojást"). Másképpen fogalmazva: "Egyszerre köllött ülni, egyszerre köllött fölkelni...Mindönt oda köllött készíteni", „...mindönt odakészítöttünk előre az asztalra, a gubát, meg bableves vót, a gubát közel töttük, hogy ne kölljön érte fölkelni, meg míg tanyán lak25 Tóth F. 1982. 118. 26

BörcsökA. 1997.8. 27 Jámborné B. T. 1997. 9. 197