A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

került. Ezeket gondosan meg kellett őrizni és tavasszal elvetni vagy elültetni, mert az különleges fajta volt, hiszen a Mikulás hozta. " Makón ma a Mikulás-ünnepségek sorozata található gyermekközösségek (óvoda, iskola) életében, városi rendezvényeken. Luca-napja (december 13.) A Luca-naphoz kapcsolódó szokások és rítuscselekmények kettős összetételűek. Egyrészt kapcsolódnak a nap nevének viselőjéhez - akit a mai tudomány nem tart élő személynek - valamint a téli napfordulóhoz. December 13-a a Gergely-féle naptárreform (1582) előtt az esztendő legrövidebb napja volt. Kalendáriumi szólás szerint „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja". Ez az a nap, melyen leghosszabb az éjszaka, amely a gonoszok, bűbájosok kedvelt időpontja. A rontani akaró, rosszban sántikáló gonosz szellemeknek bőven van idejük arra, hogy megrontsák az embereket, állatokat és a természetet, végrehajtsák gonosz praktikájukat. A magyar nép körében kétféle Luca-alak ismert: egy jóságos és egy boszorkányos. A néphit szerint a neve napján végzett munkák (fonás, szövés, mosás stb.) tilalmainak megszegőire büntetést rótt. Luca napja Makón is jeles napnak számított. A termés és a jószág szaporításának előmozdítására mágikus varázsló cselekedeteket hajtottak végre, s változatos tilalmak szabályozták a napot. A mindennapi élet hagyományaiban a baromfi szaporaságát, a tojáshozam növelését célzó termékenységvarázsló és különböző jósló (időjárás, szerelmi, halál) szertartások maradtak meg legtovább. A termékenységvarázsló praktikák közül legfontosabb az aprójószág, leginkább a tyúk, de kacsa, liba, pulyka hasznának biztosítása volt. A cselekvéseket általában asszonyok végezték. Ennek oka lehetett az is, hogy a baromfi nevelése a paraszti háztartásokban az ő feladatuk volt. Az abból eredő haszonnal a szigorú patriarchális családban az asszony nem volt köteles elszámolni férjének. A varázslásokat különböző eszközök használatával, gyakran kötött szöveg kíséretében végezték. Ilyen volt az a legáltalánosabb szokás is, amit a tyúkok megpiszkálásának neveztek. Luca-nap hajnalán a gazdasszony kiment a tyúkólba. Kivitte magával a kemencében előzőleg megtüzesített piszkafát, s néhányszor bepiszkált a tyúkok közé. Közben mondta: „Az én tyúkom tojj, tojj, a másé meg kotty, kotty". Ezzel azt akarta elérni, hogy saját tyúkjai sokat, a másé pedig keveset tojjanak. Ma már ezt egyszerűbb, lerövidült, dallamosan mondott szöveggel ismerték: „ Tojjatok, kotojjatok, tojjatok, kotojjatok! " E napon különös figyelmet fordítottak a baromfi etetésére is. Az etetés legfőbb szempontja az volt, hogy minél apróbb szemű és változatosabb táplálékot kapjanak, mert - vélték - úgy tojnak majd sokat a következő évben. Hordóabroncsba (Makón abrincsba) vagy kocsiráfba - tehát egy körülkerített területre - adták az ételt a tyúkoknak, hogy azok majd „rakás"-ra tojjanak. Luca napján a tilalmak egész sora szabályozta az életet. A tilalmak közül általánosan ismert volt a városban, hogy nem szabad ezen a napon varrni, foltozni, mert bevarrják a tyúkok fenekét, s nem lesz a jövő évben tojás. Ezen a napon semmit nem 187