A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Nagy Netta: Virág- és kertkultúra három Szeged környéki településen

vivum tectorum), népi nevén fülbecsöppentő nedvét csavarták a beteg fülbe éjjelre. „A küvirózsát idősek javasóták fülfájásra. Lehúzták a levelinek a borit, és a fülre kötötték. "

48 A kövirózsa gyógynövényként az idős nemzedék körében közismert, de napjainkban már nem alkalmazzák. Mint már utaltunk rá, kedvenc élőhelye a nádtető volt, a ma oly divatos sziklakertekben már csak dísznövényként ismert. Látható, hogy a vizsgált településeken viszonylag kevés virágot használtak gyógyításra. A gyűjtött adatok alapján - a kövirózsa kivételével - nem tudjuk igazolni, hogy bizonyos virágokat gyógyhatásúk miatt ültettek volna a ház köré. Az utóbbi 1015 évben a természetgyógyászat népszerűségének köszönhetően „mezei virágok" kerültek a kiskertekbe. A továbbiakban azokat a virágokat igyekszünk sorra venni, melyeket festésre, illatosításra, rovarok, kártevők távoltartására használtak illetve használnak. A hazai festőnövények ismerője, Györffy István 1921-ben azt írta, hogy: „A növényi anyaggal való festés még egy évszázaddal ezelőtt hazánkban általános volt... főképpen csak a múlt században terjedt el széles körben a külföldi növényi festőanyagok használata, ami a hazai növények használatát lassanként háttérbe szorította. Ma már azt mondhatjuk, hogy csaknem mindenütt kiveszett az ősi technika." Növényi festékkel főleg gyapjúfonalat, bőrt, hímes tojást színeztek. Sárga színt nyertek a rezeda (Reseda luteola) szirmaiból. Az eljárást Györffy részletesen ismertette.

49 Vidékünkön a szagos rezeda (Reseda odorata) terjedt el, ami festőnövényként nem ismert. A Györffy által említett jóféle sáfrány (Crocus sativus) nem tartozott a parasztkertek gyakori virágai közé, ma azonban több falusi ház kertjében megtalálható, de kizárólag díszítő funkciója van. Adatközlőink visszaemlékezése szerint virágból házilag készített festéket az 193040-es években csak húsvéti tojás színezésére használtak. „ Ősszel összegyűjtöttük a kassairózsa (Tagetes erecta) virágját, megszárítottuk, aztán húsvét vasárnap vagy nagyszombatonforró vízbe mögföztük, sárga lőtt tűle a víz, befogta a tojást is. " A 16-17. században a nemesi főasszonyok különféle virágvizek készítéséhez is értettek (pl. rózsavíz, gyöngyvirágvíz, fejér liliomvíz). A virágvizeket a helyiségek fertőtlenítésére használták, ezzel fecskendezték a falakat.

51 A háznak virágokkal való illatosítása - különösen a téli időszakban - a paraszti gyakorlatban a 20. században is megfigyelhető. „ Ősszel gyorgyinábul, vasrózsábul, mirhábul, borsikábul (borsmenta) csokrot csináltak, megszárították, fölakasztották a falra, néha mögpaskóták, jó illatot árasztott a szobába. Vót, hogy a megszárított borsikát, mirhát, kézzel összemorzsóták, jobb lőtt tűle a szoba levegője. " 2 A 17. században Európa-szerte elterjedt a rozmaringból készült Aqua Regináé Hungáriáé (Magyar királyné vize) néven ismertté vált illatszer.

53 A rozmaring a tanyai-falusi házak nélkülözhetetlen virága volt, elsősorban cserepes virág, de nyáron gyakran ültették a kertbe, télen a szobában illatozott. 47

Lelel995.214. 48 Farkas Andrásné közlése 49 Györffy 1921. l.sz. 9-11., 2.sz. 51-52. 50

Tóth Rozália közlése 5I

Takáts 1932.49. 52 Szögi Lajosné közlése "Rapaics 1932.206-209. 143