A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben

A menses idejéhez e téren szabályok kötődtek. Döntések, egészségügyi határozatok születtek: „a kis gyülekezetekbe is felmondani, a havivér fojáskor ne közösüljetek, " ugyanakkor a közösségen belül az egymást üdvözlő testvéri csókot engedik: „a néniek, ha vérfojásban vannak, nincs ugy nékünk, hogy né szeretné ugy, hogy meg ne csokólodzna. " A gyermekágyasokról való gondoskodással kapcsolatban van még adatunk. „A néniek nem főznek a gyermek ágyasoknak, újra a nénieket kell meg figyelmeztetni, a gyermek ágyasokkal az ételvivésben. " „Kis Jani kéredzik a gyülekezetben feleségivei, és hogy ha felesége felkél a gyermek ágyból, idejöhetne el. " A házasságkötés nagyobb vigalommal jár. Ez nem volt szokás a gyülekezetben. Ha más lakodalmakba a hívők bekapcsolódtak, nem tartották elfogadhatónak, így születtek a lakodalmazással kapcsolatos följegyzések. Megtárgyalandó kérdésként merült föl a vigasságok látogatása: „a hivek gyermekeket lakodalomba eresztenek." Még az előkészületekbe történő részvétel sem volt megengedett. „Nagy Fernczné a lakodalomra két rétest sűtöt. " „Mikor muzsika szóval vitték az ágyat, kiállót a kapuba, és a Viktor is a hátulsó háznál, és azt mondta, gyöngy élet és szép élet, és jobb let volna először ilyenbe részesültél volna, azután lettél volna hivő. " „ Kiss Erdeiné is akkor kiáltott, mikor az ágyat vitték, kézit hányva: gyerünk, csináljuk a bélest! " * * * Összességében tehát egy olyan forrással rendelkezünk, melynek tudósításait a nazarénus gyülekezet belső élete jellemzésén túl is fölhasználhatjuk. A följegyzések általános vonatkozásokat hordoznak. Makó népéletéről való tudásunkat gazdagítják. Új adatokat nyújtanak, s ezek, más forrásokkal együtt, segítenek a 19. századi makói lakosságról az eddigieknél átfogóbb képet nyújtani. 29 A megjegyzés arra vonatkozik, hogy a gyülekezetbe fölvettek csak a nazarénus hiten lévőkkel köthettek házasságot. Mivel a közösségekben nagy volt a női túlsúly, számukra a házasságkötés jövel nehezebb volt, mint a gyülekezeten kívüli nőknek. 109