A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben

Számuk folyamatosan gyarapodott. Az 1860-as évek végére egy jelentős nazarénus csoportot kell föltételeznünk Makón. Anyakönyvi adataik (házasságkötés, születés, halálozás) közelítőleg azonosak voltak a több mint 400 fős evangélikus gyülekezetével. Az 1872-es népmozgalmi adatok ugyan 92 nazarénusról szólnak,

11 de ez csak a gyülekezetbe már fölvett személyeket jelöli. Hitelveik miatt nem is tartalmazhatja a gyermekek, a fölvételre várók, az ún. barátok számát. A makói nazarénus gyülekezet 1872-ben, ha nem is számlált több száz fős tagságot, hatása százakra terjedhetett ki. Az 1874-ben központilag elrendelt számbavétel szerint Makón 152 nazarénus élt. Előző vallásukat tekintve 84,2 % református, 9,2 % római katolikus, 4,6 % görög katolikus, 2 % evangélikus. Férfi 39,5%, nő 60,5%, tehát Makón is jelentősen nagyobb a nők aránya. A nazarénus anyakönyv 1875-ben már 191 tagot említ. A gyors növekedés országosan is föltűnést keltett. 1874-ben a sajtó attól volt hangos, hogy 80 református család tért át Makón a nazarénus hitre, és már egy díszes imaházat is építettek. Ezekre a hírekre válaszolva írta a Maros, hogy csakugyan építettek ebben az évben egy számukhoz képest elegendő imaházat, „de a hír első tétele merő alaptalanság, mert Makón a nazarénusok összes száma is alig képez 80 családot, arra pedig soha nem volt eset, hogy valaha csak két, sőt egyetlen egész család is lett volna egyszerre nazarénussá."

1 Az 1870-es évek vége a makói nazarénus gyülekezet virágkorának kezdetét jelentette. Lényegében ekkorra kiépült intézményrendszerük. Volt születési, halálozási és egybekelési anyakönyvük. Saját pecsétet használtak. Pontos jegyzéket vezettek az új tagokról. Ha kellett, anyakönyvi bizonylatot is kiadtak. 1871-ben temetőt nyitottak. 1875 februárjára elkészült új, tágas, égetett téglából épült, az akkori városban rangosnak számító gyülekezeti házuk. Erről Szálai István szentesi református lelkész így írt: „Makón nagyszerű templomot építettek. "

M Makó megszokta és elfogadta a nazarénusokat. Ugyan gyakorta „csodabogarakként" kezelték őket, de nem voltak velük szemben ellenségesek. A makóiak tevékenységnek köszönhetően megjelentek és erősödtek e felekezet hívei a környező falvakban. Makón keresztül intézték a különféle segélyakcióikat, gondoskodtak a Szentírások és énekeskönyvek beszerzéséről. Hódmezővásárhely után talán az ország második legjelentősebb nazarénus központja jött itt létre. Erejéből erdélyi és távolabbi missziókra - ahogy ők mondják, „munkára" - is futotta. A gyülekezet anyagi helyzete szilárd volt. 11 Maros 1873. január 26. Az adatok megbízhatatlanok, hisz az 1875-ös összeírás 191 fóről tudósít, míg az 1879-ből származó adatok szerint megint csak 92-en voltak, miközben a számuk folyamatosan növekedett. 12 Maros 1874. november 22. 13 1893-ban egy ekkor keletkezett anyakönyvi igazolás szerint már biztos létezett. Körirata: „A MAKÓI KRISZTUSBAN HÍVŐ GYÜLEKEZET." Maros 1893. augusztus 23. 14 Szálai István „Lélektani okadatolása a Nazarénusok terjedésének" című cikkében bírálja a felekezetet. Midőn a „nem kell templom" véleményt kritizálta, hozza föl, hogy többek között Makón milyen szép templomot emeltek. Evangéliomi Protestáns Lap 1875. (391-392.) 392. 101