A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Juhász Antal 65 éves

címét is. De ki tartja számon a muzeológus tárgygyűjtéseit és kiállítás-rendezéseit? Ki számolja össze tudományos és népszerűsítő előadásait, szakszerű tárlatvezetéseit? Annak ellenére, hogy egy új állandó kiállítás megrendezésében általában a muzeológus sokévi tudományos kutatásának eredményei jelennek meg látvány formájában a látogatók előtt, állandó kiállítás megtervezéséért és megrendezéséért még senki sem kapott tudományos fokozatot. A fenti nehézségek ellenére Juhász Antal három évtizeden át kitartóan viselte a magyar muzeológus-sorsot, sőt munkássága negyedik évtizedében sem szakadt el véglegesen a muzeológus pályától. Tárgyakat gyűjtött, leltározott, raktárakat rendezett, tárgyrevíziókat vezényelt, kiállításokat rendezett, közben tanulmányokat írt és végtelenül sok előadást tartott. Példaadóan szorgos munkása volt a magyar néprajzi muzeologianak. Nem panaszkodott, tette a dolgát európai értelmiséghez méltatlan bérért. Különösen emlékezetesek a szegedi múzeumban rendezett állandó kiállításai. Rám leginkább az a nem mindennapi ötlete hatott, amelynek megvalósulásaként a kiállítás szegedi szobája és konyhája fölé tárgyakkal jól megrakott, nyitott padlástér került. Nagy muzeológiai műve az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark néprajzi falujának megtervezése és megvalósítása, különös tekintettel a falucska utcájától diszkrét távolságban, akáclombok között meghúzódó szépséges szegedi múzeum-tanyára. Ennek méltó párja az ugyancsak Juhász Antal által helyreállított és berendezett Hódmezővásárhely-kopáncsi tanyamúzeum épületegyüttese. A professzor 1991. július 1-én nagy fordulat következett be Juhász Antal életében. Kinevezték a József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékére tanszékvezető docensnek. 1995-ben debreceni magántanári habilitációja után az egyetemi tanári címet is megkapta. Miként egyik beszélgetésünk során fogalmazta: muzeológus pályája vége felé élete nagy ajándékaként, vagy ha úgy tetszik, valamiféle ráadásként szállt rá az egyetemi tanárság. A váratlan lehetőséggel jól sáfárkodott. A nagy múltú tanszék korábban csak más szakos egyetemi hallgatókkal ismertette meg a néprajz alapjait. Néha egy-egy elszánt hallgatót megpróbált a néprajz felé terelgetni. Juhász Antal múlhatatlan érdeme, hogy kitartó szervezőmunka eredményként a szegedi egyetemen is megteremtette a néprajz szakos képzést. Az ezredforduló táján a szegedi Néprajzi Tanszék a budapesti, debreceni és a pécsi társtanszékekkel együtt a magyar néprajzkutató- és néprajztanár-utánpótlás fellegvárának számít. Juhász Antal egyetemi munkatársai segítségével a Szegedi Egyetem Néprajzi Tanszékét igazi tudományos műhellyé tette, amelynek működését tudományos konferenciák és gyarapodó könyvsorozatok jelzik. A monográfia-szerkesztő A helyi kiadású, tudományos igényű, többszerzős falu- és városmonográfiák megjelentetésének 20. századi „új hullámát" 1965-től, a Nagy Gyula által szerkesztett Orosháza története és Orosháza néprajza című kötetek megjelenésétől számíthatjuk. Jellemző, hogy a fiatal Juhász Antal már ott volt e nagy tudományos vállalkozás fényes neveket felsorakoztató szerzőgárdájában. Valószínűleg az orosházi kutatás ta8