A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

melési tapasztalatok jó alapul szolgáltak egy intenzívebb mezőgazdasági kultúra kialakulásához. A föltöretlen területek művelés alá fogása legkésőbb a jász településekhez tartozó kun pusztákon indult meg. Jászszentlászló pusztát 1854-ben osztották fel. A puszta 1/6 része Jászdózsához, 1/6 része Jászfelsőszentgyörgyhöz, 3/6 része Jászjákóhalmához, 1/6 része pedig Jászmihálytelekhez tartozott. Némi lakossággal és földműveléssel azonban már rendelkezett a puszta. A négy anyaközség lakói közül 34 jákóhalmi, 2 mihálytelki, 1 dózsai és 4 szentgyörgyi, összesen tehát 41 birtokosnak állt a pusztán összesen 48 szobából és 22 kamrából álló háza. Ezek akkor még nem voltak állandóan lakottak, csak a nyári munkák (szénakaszálás, aratás, gabonavetés) idejére népesültek be.

46 Ha a Tápai család gazdálkodását nézzük, megállapítható, hogy elsősorban az állattartás kapott nagyobb szerepet. A nagyjószágokat szénával, árpaszalmával, kukoricaszárral etették. Lucernát, répát nem termeltek. A kukorica közé tököt vetettek, de burgonyát csak házi fogyasztásra termeltek. Jelentős volt a baromfitenyésztés. A kereskedők helyben vásárolták fel a jószágokat. A szőlőtermesztés tudományát a közeli Félegyházáról vették át. Az 1874-es községgé alakulás arról tanúskodik, hogy a betelepülés és a földek föltörése néhány évtized alatt végbement. Hasonló folyamat játszódott le a közeli Pálos pusztán is. A puszta alsó része Jászladányhoz, felső része pedig Jászkisérhez tartozott. A nagy távolság miatt először a kisériek határozták el a puszta felosztását, eladását. A tagosítás az 1870-es évek elején fejeződött be. A legelső betelepülők azok a jászladányi családok voltak, kiknek már korábban is volt valamilyen kapcsolatuk a pusztával. Ők ismerték a föltörésre legalkalmasabb területeket, letelepülésükhöz az anyaközség is segítséget nyújtott. 1877-ben Alsópálos puszta már 90 földbirtokos tulajdonában volt, melyek közül 24 család már ide települt.

47 Az 1879. évi birtokrészleti jegyzőkönyv teljes képet ad Pálospuszta lakottságáról és a földterület hasznosításáról. Eszerint Alsópáloson a szántó aránya 64,3 %, 46 lakóház épült.

48 A szegedi árvíz után indult meg a nagyobb arányú betelepülés az alsótanyai földekről, magukkal hozva a termelési kultúrát. Felsőpálos puszta a jászkiséri közbirtokosság tulajdonában volt. A puszta hasznosítására vonatkozó legkorábbi adatok a jászkiséri tanácsi jegyzőkönyvekben és a közbirtokossági jegyzőkönyvekben találhatók. Ezek alapján szinte hónapról hónapra nyomon követhető a puszta birtoklásának és hasznosításának minden problémája. A legeltetett állatok létszámára vonatkozóan két évből van adatunk: 1865-ben a kíséri jószág:

49 Számos Tavalyi ménes 69 37 gulya 188 94 45 Szűcs Judit 1997.109. 46 Balogh István 1980. 275. 47 Az AFTH Bács-Kiksun megyei Földmérési Felügyelőségének iratai. Pálos adó-község betűsoros névjegyzéke 1877. Bács-Kiskun Megyei Levéltár (BKML) Kecskemét VI. 106. 48 Szolnok Megyei Levéltár (SzML) Pálospusztai birtokosok jegyzőkönyve, Jászkisér 1879. 49 SzML Jászkiséri közbirtokossági jegyzőkönyvek 1864. 305. 205. 82