A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)
Juhász Antal: Cs. Sebestyén Károly munkássága
Sebestyén Károly még a polgári iskolában tanított, amikor részt vett a múzeum több ásatásán, így pl. a csókái őskori telep föltárásán, melyet Móra hosszú éveken át folytatott. Utóbb leginkább a népvándorláskor népei és a honfoglaló magyarok „rettegett" fegyverének és életmódjának kérdései foglalkoztatták. Fontos fölismerése, hogy a népvándorláskori sírokban talált csontlemezek az íj borítólemezei voltak. 27 Hátterét ő maga így fogalmazta meg: „... sikerült egy merőben régészeti problémát néprajzi eszközökkel megfejteni." A magyar íj rekonstrukcióját később önálló tanulmányban írta le, melyet példásan illusztrált (A magyarok íjjá és nyila. Szeged, 1933.) A rekonstrukció alapját a sírokban talált leletek és az etnológiai párhuzamok képezik. Rámutat az avar és a magyar íj csontlemezei közötti különbségre, a nyíl és a csontlemezek hosszából következtet az íj méreteire, leírja felajzásának módját, sírleletek híján az etnológiai analógiák alapján megkísérli az íjtartó rekonstrukcióját, végül kifejti, mikor és miért szorult vissza népünknél az íj használata. Aláhúzza az éghajlati viszonyok szerepét: a nedves, esős idő ugyanis meglazította az íj idegét, ezért a magyarok olyankor nem tudták használni íjukat. A régészeti leletekből és összehasonlító etnológiai anyagból építkező tanulmány végül is a tárgyról eurázsiai kitekintésű művelődéstörténeti tablót rajzol. László Gyula Cs. Sebestyén tanulmánya alapján ismertette a honfoglalás kori íjasmester munkáját (1. A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944.). Budapesti tartózkodása idején készítette el a szeged-kundombi avar temető feldolgozását, melynek kéziratát a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya őrzi. 29 Szívesen és hozzáértéssel foglalkozott művelődéstörténeti kérdésekkel. Ilyen tárgyú tanulmányai — pl. Milyen kenyeret ettek a honfoglaló magyarok? (1934), Ősmagyarok lóversenyei (1934), A magyar rovásírás betűrovásáról (1935) — a nomád népek kultúrájára vonatkozó szakirodalom jó ismeretéről tanúskodik. Mivel a honfoglaló magyarságot Sebestyén nomád állattartó népnek tartotta, több megállapítása vitára adott alkalmat. Összegezés Cs. Sebestyén Károly munkásságát a tények ismerete, a magas tudományos igény és széleskörű szakirodalmi tájékozottság jellemzi. Nem elégedett meg a leírással, szívesen foglalkozott a kultúra elemei — a tárgyak, a parasztház — eredetének vizsgálatával. Ilyen irányú kutatásai során olykor föltevésekkel kellett megelégednie, de hipotéziseivel, meghaladott magyarázataival is hozzájárult a tudományos problémák megoldásához. Építészet- és művelődéstörténeti képzettsége, a népi kultúra iránti érdeklődése, a vidéki muzeológus-pálya és a könyvek szeretete hozta magával, hogy több tudomány — az építészettörténet, a néprajz, a művelődéstörténet és a régészet — területén csaknem azonos mélységű ismeretanyagot halmozott föl. Számos kor- és pályatársa elaprózta magát — afféle polihisztorként —, de ő erényt tudott kovácsolni ebből: egy néprajzi tárgyat, a parasztházat, egy középkori épületet képes volt több Cs. Sebestyén Károly: Rejtélyes csontok népvándorláskori sírokban. Szeged, 1931. Sebestyén Károly: Hogyan lettem én néprajzos? EA 6372. 16. Regdon Dezsőné 1964. 33. 55
