A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Markos Gyöngyi: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékei a tárgykultúrában

ságharc katonái közé állt. A szerb felkelők ellen sikeres portyázó harcot vívott. Csapatának tagjai nem tudták felszámolni régi életmódjukat, így föloszlatták őket. Rózsa Sándor (1813. Szeged — 1878. Szamosújvár) a szabadságharc után folytatta rablásait, elfogták (1856) és életfogytiglanra ítélték. 1867-ben kegyelmet kapott, kiszabadult, de újból folytatta előző tevékenységét. A szabadságharc leverése után a bujdosó honvédeket, a Habsburg hadseregből szökött katonákat éppúgy üldözték, mint a közönséges bűnözőket. 1868-ban Ráday Gedeon lett a teljhatalmú kormánybiztos Szegeden, aki a betyárvilágot nagy apparátussal és kegyetlenséggel fölszámolta. Rózsa Sándort is ő fogta el 1872-ben, s életfogytiglani fegyházra ítélték. Rózsa Sándor életéről, tetteiről, elfogatásáról számos monda, dal, történet ismert. Több tárgy is található gyűjteményeinkben, melyről azt tartják, hogy személyes használatában voltak (34. kép). Alkotó kedvű paraszt és pásztorfaragók megörökítették Rózsa Sándor és a betyárok életét, tetteit (33. kép, 3. rajz). * Kossuth Lajos (1802-1894) emléke elevenen él a magyar néphagyományban. A szabadságharc hősei közül a néphagyományban Kossuth áll a központban, róla szól a legtöbb népdal, történet és monda. Mint Ujváry Zoltán tanulmányában írja: „Alakja már-már mitikussá vált, s kultusza az egész nemzetre kihatott."

22 Kossuth Lajos személyét és tetteit már a szabadságharc alatt folklór alkotások örökítették meg. A Kossuth-kultusz különösen erős vidékünkön, a Dél — Alföldön. Kialakulását nagymértékben befolyásolta a szabadságharc alatti nagyhatású toborzó körútja (Csongrád — Szentes — Szegvár — Hódmezővásárhely — Szeged). Az abszolutizmus idején tovább erősödött kultusza. A kiegyezés után a helyi képviselők évtizedeken át 48-as, függetlenségi programokkal kerültek a parlamentbe. Városaink díszpolgárrá választották (pl. Hódmezővásárhely 1880, Makó 1887). Halála, temetésének díszes körülményei újabb lökést adtak kultuszának, amit tovább erősített születésének 100. évfordulója. A 19. század végén, a 20. század elején szinte minden városban állítottak szobrot emlékére. A század eleji szoborállítás hangulatát tükrözi az 1907-es Képes Kossuthnaptár: „Amióta a magyar nép az ismeretlenség ősi homályából előbukkant, összes nagyjainak együttvéve sem emelt annyi szobrot, mint Kossuth Lajosnak egymagában. Sőt a többi nemzetek történetében is hiába keressük hasonló kegyelemek a megnyilatkozásait. (...) Miben rejlik a tartós és terjedő kegyelemek az indító oka? Abban, hogy Kossuth Lajos jobban meg tudta hódítani a szíveket, mint bárki más. Nemzete lelkéhez jobban hozzá férkőzött s megtöltötte azt eszményi tartalommal." A századfordulón felerősödött a Kossuth Lajos személyéhez fűződő tárgyak gyűjtése, amelyekből később múzeumaink gyűjteményeibe is kerültek. A parasztság kultúrájában található tárgyak sokasága is jelzi a Kossuth-kultuszt. Példaként említem a makói József Attila Múzeum gyűjteményébe Csanádalbertiről került szövőszéket. A tulajdonos nevét jelző monogram és az 1902 évszám mellett a szövőszékre címert is faragott készítője (24. kép). UjváryZ.,1995.32. 258 )