A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Markos Gyöngyi: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékei a tárgykultúrában

retű magyar címer 1891. évszámmal. Hátlapján olvasható: „Maksa Mihály tálas MK HMVHelyt 1891 évjun 18" (14. kép) Ta/akat általában nagy tömegben, több félét készítettek a fazekas mesterek, amelyek a használatban jobban elkoptak, eltörtek, mint az inkább megbecsült egyedi darabok. Különösen becses id. Maksa István munkája, az ún. első tál vagy nagytál, benne legkedvesebb mintája, a magyar címer (43. kép). Ezt a tálat Kresz Mária Maksa István szomszédjában találta meg. A szomszédok 1888 után költöztek oda, tehát 1888-1902 között készült. A keménycserép tányérok egyik kedvelt díszítő motívuma volt a magyar címer, amely alatt gyakran ,£ljen a haza", „Éljen a magyar" felirat olvasható (13. kép). Második nagy tárgycsoportunkat afamunkák alkotják. A fa megmunkálása során is gyakran alkalmazott díszítőelem volt a címer. A különböző díszítő technikák (faragás, karcolás, vésés, spanyolozás) mindegyikénél találkozunk vele. Ebben a tárgycsoportban található a legtöbb olyan munka, amelyeket specialisták, paraszt- vagy pásztorfaragók készítettek. A borotvatokok, mézeskalács ütőfák, hangszerek és egyéb egyedi tárgyak tematikai, formai, és technikai sokszínűségről tanúskodnak. A borotvatokok karcolt, faragott vagy spanyolozott technikával készült tárgyain a címer elhelyezése változatos, mindig illeszkedik a tárgy formájához. Legtöbbször a díszítmény központi helyén található (16., 46. kép). Más esetben a címer szinte megbújik az indák, levelek között, mégis észrevehetően rejtették el (18. kép), ill. a karcolt, egymással háttal fordított címerkép teljesen betölti a borotvatok felületét (17. kép). A figurális ábrázolásnak kevés emléke maradt fenn gyűjteményeinkben. Ezért különösen becses tárgy a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található sötét bordó borotvatok, amelynek fedőlapjára karcolással készített két emberalak között a magyar címer, valamint két zászló látható (2. rajz). A könyv alakú borotvatokok mellett láthatóak az újabb típusúak is. 1863-ban készült Berta Pálnak az a darab, melyben a címer arányai az érdekesek (19. kép). Karcolt, spanyolozott díszítményű az Apátfalvárói Makóra került borotvatok. Felirata: „Emlékül, készült az 1866-dik évben " (20. kép). A Nyugat-Európából származó mézeskalácsos mesterség kedvelt termékei között szerepelt a baba, a szív és a huszár. A hódmezővásárhelyi, a szentesi és makói mesterek a szabadságharc bukása után gyakrabban készítették a vásárfiába vitt huszár, kard és ló figurája mellett a címeres darabokat is. A mesterek faragták a címerképet önállóan (22. kép), mások a hagyományos díszítési módok közé vésték a címert (23. kép). Érdekes az a vásárhelyi kard nyomódúca (ütőfa, mintafa), amelynek markolata állatfejben végződik, pengéjén leveles ág, virág, közöttük mintegy belerejtve található a korona (21. kép). Ivócsanak kevés található vidékünkön. A fennmaradt példányokat sem díszítették gazdagon.

20 Egy címeres ivócsanak az 190l-es ipari kiállításra készült Szentesen Nagy V., 1990.473. 256