A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Tóth Ferenc: Nepomuki Szent János kultusza Csongrád megyében

Dárdával dárdázzák, koronával koronázzák... Tövissel tövisezték, Söprűvel söprűzték. Polner Zoltán A kakas szólamlik címmel közreadott imádságát Makón gyűjtötte. En lëfekszëk én ágyamba, testi-lelki koporsómba. Három angyal fejem fölött, egyik őriz, másik vigyáz, harmadik az Isten színe elé várja a leikömet. A kakas szólamlik, Máriát kiáltja. Kelj föl, kelj föl szép Szűz Máriám! Krisztus Urunkat a zsidók mögfogták, mögkötözték. Vasustorokkal ustorozták, tövisekkel koronázták. Három angyal feje fölött. Egyik vigyáz, másik őriz. Őrizze lelkit, de velem együtt a Máriáét is. A középkori Mária-költészet az egész magyar nyelvterületen általános volt. A gyűjtések során nem mutatkozott különbség a törzsökös és későbbi telepes községek között. Épp olyan gazdagsággal kerültek elő Szegedről vagy pl. az 1750-ben Apátfalvára telepített palócság köréből, sőt Pitvarosról, ahová az 1947. évi lakosságcsere következtében a felvidéki Gutáról származtak az adatközlők. A középkori Mária-tisztelet hagyományának tovább élése Makón abban is kifejezésre jutott, amikor a Kálvária-dombon, a török hódoltság idejének ájtatossági helyén 1734-ben kápolnát emeltek, azt a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel. A török hódoltság utáni Mária tiszteletet Makón az is elősegítette, hogy a templomot Szent István király tiszteletére szentelték föl, aki az országot Mária oltalmába ajánlotta. A barokk kori Mária-kultusz Makón is a Regnum Marianum gondolatkörében született újjá. Az 1770-es években föl is állították a Boldogságos Szűzanya szobrát, a kőképet. Ide körmenetet ugyan nem vezettek, de magán áhítatosságokat a templomból való elmenetel vagy az ide jövet alkalmából, valamint a Kálvária kápolnából visszatérők végeztek. Polner Zoltán 1985. 24—25. Makói adatközlő Zsombó Imréné. 232