A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Mód László: Egy apátfalvi hajósvállalkozó család életútja

családja közötti levelezés nem volt egyoldalú, mivel a feleség is levelek útján tájékoztatta férjét az otthoni viszonyokról. Sajnos, az asszony által írt levelek nem maradtak meg, de jó néhány utalást találhatunk rájuk, illetve a bennük szereplő tartalomra. „.. .lapodat meg kaptam irod hogy anus miket mond hát majd én el intézem az ö baját mert toni bácsi azt mondja hogy ö nem mondót sémit se majd ha be érünk szegedre mejd meg mondja én előtem neki, mert én azt montam neki hogy intéze el vele ő ászt mongya hogy bepereli..:' (Csongrád, 1939. ХП. 18.) Sóki András az Apátfalvára küldött leveleiben jó párszor közli feleségével, hogy hova címezze a neki szánt leveleket. „.. .a levelet igy cimezd Tisza Tarján a postán marad... „ (Szolnok, 1938. VI. 28.) A szövegeket a levélírók levelezőlapra írták. Nagy részük tintával készült, de vannak ceruzával írottak is. Szinte egyik levélben sem találunk központozást, a szövegek rendszerint egyetlen hosszú mondatból állnak. A szavak kiejtés szerinti írásmódja pedig bizonyos esetekben rendkívül megnehezítik az értelmezést. A levelek meghatározott nyelvi klisékből, szerkezeti elemekből épülnek fel. Többségük keltezett. 13 levél a „kelt" igével kezdődik, kettő a „kelt levelem" kifejezéssel indul, 16 keltezése pedig csak a hely megjelöléséből, valamint az időpont feltüntetéséből áll. Van azonban olyan levél is, amely nem tartalmaz semmiféle idő- és helymegjelölést. A keltezés fontos információkat hordoz, mivel kijelöli azokat a helyszíneket, amelyeken Sóki András és fia megfordult. A megszólítás előtagja általában a „kedves" jelző, utótagja pedig a rokonsági fokot megnevező terminus, de van, amikor a címzett nevének becézett alakja. Álljon itt néhány a leggyakrabban használt megszólításokból: kedves feleségem és családjaim, kedves feleségem és jucikám, kedves fijam. A megszólítás után a levelek sztereotip formulákkal folytatódnak. Ezek rendszerint valamilyen kívánságot tartalmaznak, vagy pedig a levélíró egészségi állapotára utalnak. Vannak azonban olyan levelek is, amelyekben nem találunk ilyen szerkezeteket. A leggyakoribb sztereotípiák a következők: tudatom veletek hogy egéséges vagyok mejet szivböl néktek is kívánok, egéségesek vagyunk mejet nektek is kívánunk. A levelek záróformulákkal végződnek. Ezek közül a leggyakoribb a csókküldés: sokszor csókolok benetéket a távolból, csókolom jucikát bandikát és téged és anyámékat. A levelek végén ritkán találunk aláírást. Ha mégis szerepel, akkor az rendszerint a becézett keresztnévből (pl.: Bandi) vagy a rokonsági fok megnevezéséből (pl.: Apus, Tata) áll. A kezdő- és záróformulák között foglal helyet a levélíró által közölni kívánt tar200