A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Mód László: Egy apátfalvi hajósvállalkozó család életútja

tet, vásznat, puskaport és salétromot. A Csanád megyéről készült első katonai felvétel (1782-85) térképszelvényeit kiegészítő országleírás is kiemeli a marosi közlekedési útvonal jelentőségét. A folyón szállított gabona és só fő elosztó központja ekkor Makó volt.

l A 18-19. század fordulóján a Maroson Szegedre évente 300 sóhajó és 200 fedett hajó érkezett. Az 1865ös Szegeden készült hajóforgalmi adatok szerint a Maroson 117949 hajó fordult meg, melyeknek hordképessége 44 millió 416250 mázsa volt.

12 1858-ban a Dunagőzhajózási Társaság állandó hajójárat létesítésével próbálkozott Szeged és Arad között. Az utasszállító gőzösök Szegedről minden szerdán és szombaton, Aradról 13 pedig kedden és pénteken indultak. Gaál Jenő a Csanád vármegyéről írt monográfiájában is megemlékezik a két város között létesült gőzhajójáratról: „Kísérletképpen e város és Szeged között gőzhajó is járt rajta, azonban a szeszélyes folyónak nemcsak medre nincs tisztán tartva, hanem erősen iszapolván zátonyokat is rögtönöz, továbbá számos vízimalom is van forgalomban rajta, és végül vize gyakran szerfelett megapad, mindez okoknál fogva a gőzhajózást nem lehet rendszere-síteni..."

14 Az Aradi Kereskedelmi és Ipari Kamara éves jelentései is beszámolnak a Maroson folyó áruszállításról, a vízi út állapotáról és hajózhatóságáról. Az évkönyvek (1872-1912) adatai szerint a folyón a zavartalan hajózás és tutajozás főként a márciustól augusztusig terjedő időszakra korlátozódott. A többi hónapban olyan alacsony volt a vízállás, hogy a vízi közlekedés és teherszállítás szinte teljesen szünetelt. Az 1904es évről például a következő bejegyzés szerepel a kamarai jelentésben: „A hajózási viszonyok a múlt évben teljesen abnormálisak voltak. A nagy szárazság, az előző tél hónélküli volta annyira megapasztotta folyóink viztartalmát, mint évtizedek óta nem. Már a fakereskedésről szóló fejezetben irtuk, hogy a Maroson teljesen szünetelt a tutajozás, mert egyáltalán nem volt viz a mederben" 5 Az 1870-es évektől az 1910-es évekig terjedő időszakban a Maroson a folyó felső szakaszain (Berzova, Kapriora) bányászott terméskövet, mészkövet, kavicsot, valamint az Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyei erdőkből kitermelt faanyagot szállították tutajokon, illetve 200-250 mázsa teherbírású hajókon az alföldi területek felé. Aradtól a torkolatig húzódó folyószakaszon kedvező vízállás esetén 2000 métermázsa teherbírású fedett hajók is közlekedtek, amelyek főként búzát és kukoricát vittek.

16 1897-ben gabonát Pécskáról, Székesútról, Szemlakról, Nagylakról, Apátfalváról, Németcsanádról, Makóról és Leiéről szállítottak Szegedre.

17 Az 1890-es Eperjessy Kálmán 1993. 9. 11 Eperjessy Kálmán 1971. 9. 12 Lugosi József 1991.341. 13 Lugosi József 1991. 339-340. 14 Gaál Jenő 1892. 35. 15 Az Aradi Kereskedelmi és Iparikamara jelentése a kerületét képező-Arad, Békés, Csanád, és Hunyad megyék, továbbá Arad királyi városnak általános gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól (a továbbiakban: Ar. Ker. Ip. Kam. jel.) 1905. 82. 16 Az Ar. Ker. Ip. Kam. jel. 1888. 243. 17 Az Ar. Ker. Ip. Kam. jel. 1898. 116. 189