A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

— Milyen piacra dolgoznak? — Egész Európában mindenhova. Kivétel Ukrajna és Spanyolország. — Hogyan szerzik a piacot? — Egyrészt saját jogon, másrészt pedig vannak Magyarországon nagy zöldségkereskedő exportcégek, akiken keresztül dolgozunk. Például úgy írunk alá egy szerződést, hogy a külker cég, T. úr és mi egyszerre, tehát ebben is együttműködünk T. Károllyal. — A fokhagymán kívül mivel kereskednek még? — Vöröshagymával is, meg petrezselyemmel, gyökérrel, dughagymával. Most építünk egy hűtőházat, s utána fogunk zöldpaprikával és pritaminpaprikával is foglalkozni, de a hűtőház is alapvetően a fokhagymának készül, csak fel lehet használni majd másra is. Van egy EU-szabvány, miszerint csak 50%-os csíra állapotig engedik be a fokhagymát. Bizony a magyar őszi augusztus 20-án 50%-os, a magyar tavaszi pedig október 15-én éri el ezt a százalékot. Ami tehát nem lesz lehűtve, annak akkor ott a vége. Utána azt csinál vele a magyar, amit akar. — Az Önök telepét és vállalkozását miként fogja érinteni az EU-csatlakozás? -Jól. — Tehát az Önök vállalkozásának jó lesz? — Nem nekem lesz csak jó, hanem az összes makói parasztnak. Nagy a fokhagyma felhasználás az EU-ban, 200 ezer tonnát termel Spanyolország, 110 ezret Franciaország, s 20 ezer tonnát Magyarország. A húszezerből jelenleg van egy kétezres kvótánk. Mire az Unió tagja leszünk, addigra ez a kvóta jelentősen meg fog nőni. Bevinni most is bevihetjük, csak olyan vám sújtja, hogy nem gazdaságos emiatt a kivitel. Tavaly szeptember 23-ra betelt a kvótánk. Az őszivel betelt a kvóta, és ezzel a tavaszit sújtja az összes vám. Amikor betelik a kvóta, azon a napon, abban az órában, akkor megy le a fokhagyma ára. Ezért is szeretnénk elérni, hogy emeljék a kvótát. — A szülők, nagyszülők foglalkoztak-e hagymával? — Nem makóiak vagyunk, így nem. Az anyám mezőkovácsházi, a nagyapám volt ott a jegyző. Az apám édesapja Csanádpalotán gazdatisztként szolgált. En úgy kerültem kapcsolatba a mezőgazdasággal, hogy hozzámentem feleségül az agrármérnök férjemhez. Mint minden fiatal pár, mi is boldogulni akartunk, és hozzákezdtünk fokhagymát, vöröshagymát, köménymagot termeszteni. Volt 10 anyakocánk, 100 hízónk. Ennek van már 30 éve. Mint gyerek soha nem foglalkoztam mezőgazdasággal. Az anyám tanár, az apám pedig állatorvos. Ahogy lett egy agronómus férjem, belevitt az élet a mezőgazdaságba. — A gyerekeik ezzel akarnak foglalkozni? —A legnagyobb fiam, András igen, a középső, Balázs hallani se akar róla, a legkisebb, Dániel még kérdőjel, őróla még nem tudjuk, hogy mit akar. András már itt dolgozik. Bizonyos területek az övé, ő a külső telepeknek a felügyelője, meg az áru behordása is András feladata. Minden környékbeli faluban van egy telephelyünk. — Mitől sikeres a vállalkozásuk? — Az üzleti életben kell egy jó kapcsolatteremtő képesség. Fontos, hogy a közös hangot az ember bárkivel megtalálja. Egy külföldi kereskedő, aki tud németül, de nem német — amint később elmondta — azért választott minket partnernek, és nem mást, 183