A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

— A helyi szövetkezettel együttműködik? — Magánszemélyektől és a helyi önkormányzattól bérlem a földet. A szövetkezettel csak olyanformában van kapcsolatom, hogy a vezetőktől néha tanácsot kérek, ha valamivel nem vagyok tisztában. Gépre nincs szükségem a tsz-től, mert nekem is vannak gépeim, amivel meg tudom művelni a földet. — A Hagyma Terméktanácsnak tagja? — Nem. Voltam már a gyűléseiken. Nem látom, hogy igazándiból ez a tanács mit tudna nyújtani a termelőknek. Elméletileg szóban biztosítják a segítséget, de azután a többit ránk bízzák. Amikor bent voltam, és a termelők felvetették, hogy mi van az értékesítéssel, akkor az volt a válasz, hogy ez már nem az ő asztaluk. Az már az átvevőre tartozik. Akkor meg tulajdonképpen minek van a Hagyma Terméktanács? Mi a szerepe? Talán annyi haszna lehet, hogy a kutatóállomásnak próbálnak támogatókat szerezni. A kistermelőkkel kapcsolatos hozzáállásukat nem tartom teljesen megfelelőnek. Se információt nem kapunk, se olcsó műtrágyát, se vetőmagot. — Állami támogatást vagy hitelt szokott igénybe venni? — Nem, soha, még hitelem se volt. Ódzkodtam a hitelfelvételtől. Semmi szín alatt sem szeretnék belemenni egy ilyen ügybe, mert olyan bizonytalan az értékesítés, hogy nem szabad hitelt felvenni. -Állatot tart? — Tavaly 17 disznót adtam le. Az idén már tizenegyet leadtam. Baromfi van 6080 darab, ez viszont csak saját használatra szolgál. — Egy évben átlagosan mennyi a forgalma? — Tavaly 1 millió 600 ezer forint volt a forgalmam. Ha nincs ez a probléma a gyökérrel, meg nem megy tönkre 150 mázsa vöröshagymám, akkor 6-800 ezerrel több lett volna a bevételem. — Mi a következő nagy terve? — Túl nagy terveim azért nincsenek. A fiamnak szeretnék segíteni, ha elkezdi majd az életet. Nem nagyon akarja, pedig már 25 éves. Meg hát jó lenne venni egy fiatalabb autót vagy egy kis teherautót, amivel mehetnék piacozni. Most van ez a 15 éves Mercim. Három éve hajtom, nem panaszkodhatok rá. Mondjuk, elég sokat zabál. M. Józsefnéné B. Andrea, hagymakereskedő — Az élet és a véletlen hozta, hogy én belecsöppentem a hagymázásba. Meg a nyelvtudásom. Kezdetben csak fordítottam a Rákóczi Szövetkezetben. Utána valahogy itt ragadtam, és elkezdtük magánvállalkozásban a hagymakereskedelmet. Megtetszett, de hozzá kell tennem, hogy diákként is közgazdasági egyetemre szerettem volna menni, külkereskedő akartam lenni, de nem vettek fel. A 70-es években a pedagógus pályára, a tanárképző főiskolára könnyebb volt bekerülni, így lettem tanár. — Hol végzett? — A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán matematika-művelődésszervezés szakon. Miután végeztem, nem kaptam tanári állást, csak napközist, akkor elvégeztem Sárospatakon a tanítóképzőt. Tanító lettem, azután amikor tanár kellett, akkor tanár 181