A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

kapát, az állomásról egyenesen kapálni megy a férfi is. Estefelé valamit talán alszik, este megint utazik be a munkahelyére. Ez van." — olvasható egy helyi pedagógus nyilatkozata Márkus István szociográfiájában, amely a paraszt-munkás elmélet klaszszikus dokumentuma. A paraszt-munkás elmélet üzenete a következő: a falusi és a városi népesség között kialakult egy olyan társadalmi csoport, Márkus e réteget nevezi utóparasztságnak, mely tartós, nem átmeneti jelenség, s jellemzője, hogy az utóparasztok a szegényparasztok köréből kerülnek ki. „Öntudata és kedélye miatt vonzó ember, szórakoztató társaság, lelkesítő példa és idegesítő jelenség: ahol jelen van, nem lehet nem figyelni rá, nem igazodni hozzá. Mindenről van véleménye, csinálja amit gondol és önti magából helyzetet érzékletessé tevő szólásokat"

11 — ekképpen mutatja be Juhász Pál Medve Alfonzot. Juhász szerint Medve Alfonz tipikus parasztpolgár, akiben az ősök felelősségtudata él. Medve annak a rétegnek a gyermeke, „amelynek tagjai valaha a falusi önkormányzat, a legelőtársulat, az egyház ügyeit intézték s tudták, hogy alkalmasságukat egyéni sikerességükkel kell újra és újra bizonyítaniuk. Hiszen nem úrnak születtek és nem is a bizonyítvány révén nyert tisztség biztosítja közösségi szerepeiket."

12 Juhász szerint a koalíciós időkben, 1945 és 1948 között e réteg, a parasztpolgárság uralta a falusi közéletet. (Hozzáteszi természetesen, hogy mindez csak ott történhetett meg, ahol nem roppantották össze a helyi társadalmat.) 1948 után azonban megtörték a parasztpolgárság erejét. 1959-6l-ben viszont már a hatalomnak is számolnia kellett ezzel a csoporttal, sok helyen a tsz-vezetésbe is bevonták őket, hogy ezáltal csábítsák a szövetkezetbe a többi gazdát. így lett tsz-elnök Medve Alfonz is, s tette nyereségessé a szövetkezetet — holott előtte mindig veszteséges volt a tsz, majd elítélése és börtönbe zárása nyitánya a gazdasági reform elleni fordulatnak. Juhász — visszanyúlva Erdei paraszt-polgárosodás koncepciójához - vallja, az agrárnépesség magatartását nem lehet úgy azonosítani, hogy ők proletárok vagy utóparasztok lennének, hanem inkább arról van szó, hogy ez a réteg a maga gazdaságát „vállalkozásként" működteti, profit növelésére törekszik, s ebből következően polgárosodik. Magyarán ezek az emberek parasztpolgárok. Ez a vélekedés „a félbeszakadt polgárosodás" elméletének kiindulópontja. Kovách Imre elfogadja Juhász teóriáját „a parasztpolgári léthelyzet tömegessé válásáról, amelynek alapja a vidéki társadalomban élők tartós berendezkedése az első és második gazdaságban történő egyidejű részvételre."

13 Kovách szerint a volt középés gazdagparaszt családokból származó mezőgazdasági kistermelők egy része a kistermelésből befolyó jövedelmeket is felhasználva tudta megtartani szülei társadalmi státusát. A szociológus ezt a státuskontinuitást tekinti polgárosodásnak. Szelényi Iván nem lát feltétlen ellentmondást Márkus István és Juhász Pál tézise között: az utóparaszt osztály/új munkásosztály időben egybeeshet a vállalkozói osz9 Márkus István 1973. 10 Márkus István 1980. 11 Juhász Pál 1983/b. 12 Uo. 3-4. 13 Kovách Imre 154. 153