A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

elszakadtak, országhatárok, vasfüggöny állta útját a találkozásnak. Az itt maradottak számára nagy traumát jelentettek a történtek, s ezért az addig használt német nyelv helyét a magyar foglalta el a családi érintkezéseknél is. Halmosi Pétert 1946. november elsejével В listázták, úgyhogy visszatért egy időre a földműveléshez. A politikai határok enyhülésére, a találkozásra 1957 januárjáig kellett várni. Ekkor Emma Frank édesanyja jött haza látogatóba. ... „ Úgy jöhetett, hogy 56-ba volt itt a forradalom, és a magyar kormánynak érdeke volt, hogy a konszolidáltságot biztosítsa. Es a Nemzetközi Vöröskereszt azt mondta, hogy na jó, de mi a biztosíték a konszolidáltságra? Nem lehet beutazni se, meg minden. Dehogynem, lehet, jöjjenek el turisták. Es akkor nagyanyám befizetett egy ilyen turistaútra, mivel ő a Vöröskeresztnél volt, és 2 hétig kifizette Budapesten a szállodai helyet, és ő meg onnan lejött Szegedre tíz napig. Es emlékszöm, ott aludtunk a nappaliban, apám mönt ki, hálóingbe, kinyitja az ajtót, ránéz, aztán visszarohan, aztán azt mondja: Te Emmi, itt van anyád! Nem is akart hinni a szöminek. Nem is tudtunk róla, hogy jön. Csak kapott az alkalmon, és se levél, semmi. Meg az vót még, hogy 56 júniusában megszületett az öcsém. Hát azt akkó biztos, hogy ez is közrejátszott, ott van 2 gyerök, 10 éve nem láttad, több mint 10 éve... így találkoztam nagyanyámmal... Aztán utána találkoztam a nagyapámmal is, az is itt volt. О kétszer volt itten, azon gondolkodom, hogy 58-ba meg 60-ba vót itten. De a Vöröskereszt segítségével jöttek, még akkor ki kellett a szállodai helyet fizetni meg minden egyéb mást. " Magyar részről Emma Frank édesapjának temetéséig kellett várni, hogy megtörjön a jég. „ 63. január végén halt meg a nagyapám. Es addig anyám számtalan alkalommal próbálta beadni az útlevélkérelmet, félévente lehetett beadni. Egy évbe kétször beadta, azt mindig visszautasították. Osztályidegen. Na és akkor anyám már a postánál dolgozott, az útlevél kérelömhöz köllött a munkahelyi igazolás abban az időben. Az egy hivatal volt, munkahelyi javaslatok mások. En fogalmaztam meg a táviratot, az volt szó szerint, hogy remény van arra, hogy érkezem, várjatok, Emma. Tehát nagy valószínűsége volt, hogy anyám megkapja az útlevelet. 63-ban sokan kegyelemben is részesültek. Ez tudott dolog volt. Na és akkor így jutott ki, és anyám kiérkezett Würzburgba, és aznap volt a temetése nagyapámnak. " (vagyis már nem találkozhattak) Ifjabb Halmosi Péter Szűcs Katalinhoz hasonlóan tanulmányai befejezése után, 1965-ben járt először Németországban. „... pont abban az évben végeztem Pécsen az iskolában, a Felsőfokú Gépészeti Technikumba jártam. Most ez a Pollack Mihály Főiskola. Akkor voltam 22 éves. Előzőleg tudni kell, hogy apám 64 karácsonyán volt kint Németországba. О akkor volt kint először. És akkor találkozott az egyik bátyjával először. Mer a Katinak a nagyapjával 62-be találkozott, mikor az jött ide látogatóba, az volt apámnak a legidősebb bátyja. És a másik bátyjával vagy 20 éve nem találkoztak... En egyedül mentem ki 65-be, kint voltam 3 hetet. Ezután mentem el dolgozni a gumigyárba, és megkérdezték, hogy mér kezdek később. Mer külföldön voltam. És melyik országban? NSZK-ban. Dolgoztam két hónapot, elmentem katonának, aztán egy szórakozóhelyen a személyzetissel találkoztam, és akkor tudtam meg, hogy azt mondták: vigyázni kell ezzel a Halmosival, mert lehet, hogy ez egy kém. Mert kint volt Németországban. " Mivel 1970-ben Emma Frank özvegy lett, majd 1975-ben nyugdíjba ment, öz137