A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)
Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján
vált személyek. A márciusi és áprilisi esküvők a múlt században még hamvazószerda előtt vagy húsvét után köttettek, a házasulandó felek tehát betartották a házasságkötések időzítésére vonatkozó hagyományos normákat. 1913-1922 és 1943-1952 között már összesen nyolc nagyböjt alatti házasság jött létre, melyek közül kettő özvegyekhez kapcsolódik, három elvált személyekhez. A nagyböjti tilalmat az első házasságukat kötő párok közül a vizsgált periódusok alatt mindössze 1918-ban, a háború alatt szegte meg egy káplár, illetve egy vártüzér, egy esetben pedig csak polgári házasságot kötöttek a felek, egyházit nem. Az utóbbi véleményem szerint szintén a vallásosság gyengülését mutatja. Bár a nyári időszakra nem esett egyházi tilalom, mégis kevés lakodalmat rendeztek, mert a házasságkötés ideje szoros kapcsolatban áll az emberek munka-, illetve szabadidejével, jelen esetben az aratással és kapálással. Ennek megfelelően 1853-1862 között júliusban és augusztusban az összes házasságnak mindössze 4,7%-a köttetett meg. Ráadásul ezek között sok özvegy szerepelt, illetve iparos, az utolsó tíz évben pedig gyári munkások is, akiknek szabadidejét kevésbé befolyásolták a mezőgazdasági munkák. Mivel azonban a vizsgált időszak egésze alatt a mezőgazdasági munka volt a meghatározó kereseti lehetőség, e két hónap aránya 1943-1952 között is csak 10,8% volt. Jelentősebb változás ezt követően kezdődött el (téeszesítés, iparosítás miatt szegedi munkahelyek), aminek következtében napjainkban éppen a nyár a legkedveltebb időpontja a házasságkötéseknek. A fentiek alapján megállapítható, hogy a házasságkötések időpontja és az egyházi, illetve gazdasági év határai között szoros összefüggés van, ami a helyi szokásokba is beilleszkedett. Ezek azonban felette állnak a nemzetiségek közötti határoknak, s így mind a magyarok, mind a németek ezekhez igazodtak, vagyis hasonló mértékben használták ki a hónapokat. A 20. századra a házasságkötések idejét meghatározó szempontok közül a vallás háttérbe szorult, amit a nagyböjti és adventi házasságok megjelenése mutat. Míg a 19. század közepén Kübekháza adatai megfeleltek a Faragó Tamás által meghatározott tradicionális kétcsúcsú görbének 112 , addig a 20. században felzárkózott ezek mellé a nyár eleje is. Bár a vizsgált időszak végén is fennállt még ezeknek a dominanciája, de a vallásosság gyengülése és az iparosodás lassú megindulása már előrevetítette a hónapok közötti éles határok megszűnését, s az elkövetkezendő változást. Ez a tendencia persze nemcsak Kübekházán figyelhető meg, hanem az ország más vidékein is, amit Hernádi Miklós adatai is igazolnak. 113 112 Faragó T. 1992,311. 113 Hernádi M. 1985,89-92. 119
