A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

a társközségek között, mert 1891-ben Kübekházához csatolták. Szeged szerepe az iparosodás mértékének növekedése következtében még fontosabb lett. A házasságra lépők között pl. borbély, hivatalszolga, villamoskalauz fordult elő. A fentiekben ismertetett adatokban változást az I. világháborút követő országhatárok hoztak, melyek útját állták a korábbi szoros kapcsolattartásnak a szomszédos falvak többségével. A térképmellékletek összehasonlításából is jól látható, hogy a társközségek jó része Jugoszláviához, illetve Romániához került. Emiatt a házasodni szándékozóknak új házasodási kört kellett kialakítaniuk. Az ezt követő házassági stratégiákat a Hinkl család példáján keresztül а Ш. részben fogom ismertetni. 4. A megváltozott viszonyokat az 1943-52 közötti időszakon keresztül mutatom be. A korábban egységes térséget szétszabdaló országhatárok ellenére találtam olyan házasságokat, amelyekben az egyik fél szülőhelye már nem tartozott Magyarországhoz (pl. 9 esetben Óbéba, háromszor Valkány és Oroszlámos, illetve Csóka, Keglevicháza, Rabé, Óbesenyő). Ezek az adatok tehát azt bizonyítják, hogy az országhatárok nem minden esetben jelentettek akadályt. Hasonló eset a Hinkl családban is történt. A megváltozott országhatárra válaszként megnőtt a Szegedhez tartozó külterületek (pl. Alsóközpont, Csengéié, Szatymaz) és néhány Csongrád megyei falu jelentősége. Ahogyan azt már Kübekháza történeténél is említettem, 1946-ban kitelepítették a kübekházi németeket. Ez egyrészt az etnikai határok megszűnését eredményezte, másrészt azt, hogy a németek helyére az ország más vidékeiről érkeztek lakosok (ld. 4. sz. melléklet). Ezzel azonban ismét két részre oszlott a falu társadalma, s ez a szembenállás egészen napjainkig észrevehető a lakosok véleményében. Emiatt sok olyan házasság volt, melyben egyik fél sem Kübekházán született, hanem csak itt telepedett meg. Ezekkel szemben mindössze három olyan házasságot találtam, melyek a falu korábbi egységét támasztják alá azzal, hogy mindkét fél kübekházi születésű volt, s csak a munkahely miatt költöztek el a vőlegények két esetben Szegedre, egy esetben pedig Pécsre. Mindezek érthetővé teszik a lokális endogámia alacsony számát, ami mindössze 17,75%-ottettki. A házasságok térbeli határaival kapcsolatban összegzésként megállapítható, hogy amíg a 19. század második felében a lokális exogámiát nagy mértékben befolyásolták a térbeli, közigazgatási és etnikai határok, addig a 20. század első felétől megindult egy ezzel ellentétes irányú folyamat, melyben nagy szerepet játszott a magyar— román-jugoszláv hármashatár létrejötte is. Borovszky S (szerk.) é.n. 71. 116