A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)
Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón
A szedés könnyítésére sorlazítót használtak. Volt egy- és kétágú sorlazító, irdoló, aszerint, hogy a sor egyik vagy mindkét oldalán irdolták meg vele a földet. Az 1950-es évektől a kézi dughagymaszedés nagyban meggyorsult. A forradalmasítást két eszköz: a dikkelőre (tolókapára) szerelt görbe kés és az állványos földrosta elterjedése tette lehetővé. A dikkelőre egy vagy két meghajlított kiemelő kés készült, amelyet a hagyma alatt, az üstökénél taszítanak el. Ezáltal könnyen lehetett földestül markolni a kis hagymákat. A nagy fölületü rostából pedig viszonylag gyorsan kirázódott az addiginál lényegesen nagyobb mennyiségű föld. FAKES. Amikor a hagymamagot borozdába vetették, a dughagyma szedéséhez kaparót vagy fakést használtak. Keményfából faragták, ezzel szedték ki és tolták össze az apróhagymát. IRDOLÓ. Az irdoló, karmoló vagy kapartyú a vetőgépek, a sorbavetés általánossá válása után terjedt el. A dughagyma sorainak föllazítását előbb hagymakaparó val végezték. Ez igen jól bevált, ugyanis a kaparó pengéje az apróhagyma alatt, elvágta gyökérzetét, üstökét is, így a szedés könnyebbé vált, csak markolni kellett a hagymát; viszont lassú és fárasztó volt. Ezt váltotta föl a nyélbe erősített kampós vas, az irdoló. Az ezermesterkedő kertészek előbb rövid nyelű szerszámot csináltak, a kaparó része sarló alakban meghajlított, ócska köracél volt. A kovácsok kis szívvégződést és díszesebb hajlítású szerszámot alkottak. A szakszerű kivitelezésű szerszámok már köpűsek voltak, és hosszú nyelüek. Ezt azért kedvelték, mert állva lehetett vele dolgozni. A kapartyúval a dughagymasor mindkét oldalát megirdolták. A munka gyorsítását jelentette a kétágú irdoló alkalmazása. Bár az egyágúval finomabb munkát lehetett végezni, tetszés szerint meg lehetett közelíteni a hagymasort, mégis elterjedt a fix távolságra kovácsolt változat. Volt, aki kitört fogú vasvillát vagy disznópörzsölő villát alakított át irdolónak. A kétágú kapartyút is tovább tökéletesítették, hegyét a sor felé hajlították, és úgy kovácsolták, hogy vágóélben végződött. Ezzel a változattal a sor megkezdésekor vigyázni kellett, mert a megfelelő mélység eléréséig elmetszette a kis hagymafejeket. HAGYMAKIEMELŐ KÉS. A kézi dughagymaszedést nagyban meggyorsította a hagymatermelés univerzális szerszámának, a dikkelőnek ellátása hagymakiemelő késsel. Tulipántos Erdei Ferenc kezdeményezésére Bárányi Jenő (1905-1978) kovácsmester 1958-ban készítette az elsőt. Alakja a tolókapakéshez hasonlított, de a göröndölyhöz kengyellel fölerősített késszár annál hosszabb volt, a rászegecselt acélkés szintén ferde szögben állt, és a vágóélre kiemelő lemezt erősítettek. 14 Később formája egyszerűsödött, csupán egy kb. 30 centiméter hoszszú, meghajlított acélkéssé alakult. Volt, aki csak a dughagymasor egyik oldalán tolta végig a kiemelőkést, mások visszafelé ugyanazon sor másik oldalán is végigmentek. Ezzel a művelettel nemcsak meglazították a sorokat, de a hagyma alatt végigsikló kés ki is emelte az dughagyma fejeket. Van, aki kétkéses kiemelőt használ: egy görbét és egy egyenest. Ezzel a módszerrel a sorokon csak egyszer kellett végighaladni, ez nagyobb erőt igényelt. A dughagyma-kiemelő kés — kellő odafigyelés hiányában — a megfelelő mélység eléréséig elmetszette a dughagyma 14 Hajdú J. 1958. jún. szám. 13. 89
