A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

motív, amely drótkötéllel fölváltva vontatta a gözekét. Mivel a gőzeke nem taposta a földet és mélyen, egyenletesen szántott, nemcsak megkedvelték a hagymakertészek, de magas haszonbért is szívesen adtak érte. Az erősebb kertészek a makói határban már tavasszal kinézték, hol van hagyma alá kiadó föld. Mások figyelték, mikor volt benne hagyma, hogyan munkálták. Az első világháborútól hagyma alá is áttértek a szántásra. Erdei Sándor szavaival: Nyári ugarlás és őszi mélyszántás kell a hagymának.

4 A Sack-ekét megkedvelték, mert ez — miként az ásás — megfordította a földet. Aratás után kettős ekével csekélyen, 3-5 col mélyen megugarolták a talajt. A bérlet a gazdasági év szokásos kezdetétől, október 1-től kezdődött, ezért aratás után a földet még a gazda ugarolta föl. Az őszi szántás már a kertész dolga volt; a tanyai gazdának külön fizetett érte. Azt tartották: a csökély szántás dupla gaz. Kikötötték, hogy ne keskeny, hanem széles borozdás ekefejjel szántsanak, mert ez leviszi a gazmagot a föld mélyére. Mindig egyes fejű ekét használtak. A szántást három, de inkább négy lóval végezték, 10-12 col mélyen. Azt szerették, ha új, addig nem művelt vadföldet, elevenföldet is hozott föl az eke. Sok nem volt jó belőle, mert abba nehezen tudott a hagyma belekapaszkodni. Az volt a jó szántás, ha nem lehetett látni, hány kerülővel történt a szántás, vagyis nem lehetett megszámolni a makházat; a szántott föld teteje folyjék össze. A szántáskor mindig ott volt a bérlő, ment az eke után; ugyanannyit került, mint az eke. Ha egy szál tarackot talált, fölszedte. Hagymának a földet összevettetésre szántották, vagyis nem a parcella szélén, hanem közepén kezdték a szántást, ott egy kis magaslat, a két szélén pedig borozda maradt. Szántás közben vigyáztak, hogy vakborozda ne keletkezzék. Igyekeztek az őszi szántással, nehogy beálljon a fagy. A téli hideg jól megmarta a földet. Tavasszal arra voltak kíváncsiak, a tél hogyan őrte (őrölte) meg, mennyire porhanyós a talaj. Az akkurátus kertészek az 1920-as években — amikor a hagymának már szántott földet használtak — a dughagymának szánt területet, 100-200 négyszögölet továbbra is ásták. Erre a célra a legtisztább, a legjobb talajerőben lévő, porhanyós talajra volt szükség. Erdei József szerint: Apróhagymához a kertész mögválogatta a földet. Azt p ártó dalba tötték, déli ódáiba, ahun odavág a nap.

0 EKE. A hagymakertészek ragaszkodtak a Sack-ekés szántáshoz, mert az ásáshoz hasonlóan jól megfordította a földet. Hagyma alá nyolcas ekefejet használtak. Az ekefej réteges, funéros volt, amelyen azt értették, hogy két rétegből állt; a földdel találkozó felületét kemény és tükörfényes anyagból gyártották. Makón Lipták István forgalmazta. Vetés Erdei Sándor általában egy holdon termelte az étkezési hagymát, 100-150-200 négyszögölön a dughagymát és 20-30 kvadráton a maghozót. A hagymaföldet kora tavasszal, amikor fölpirkadt, szürke lett a talaj, kézi fogassal vagy boronával, a második világháború után két lóval elfogasolták és elboronálták. A rossz szántás után meg kellett terhelni a fogast, hogy eltüntesse a mélyedéseket. A két fogast egy húzóra akasztották föl. A föld elsimításához öles vagy másfél öles boronát használtak. Ha a fogas fölszag4 Erdei S. 1963. 5 Erdei J. 1983. 78