A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon

16. kép. Eperfával erősített kerítés (A felvételt készítette Törőcsik István, Domaszék 1997.) Tavasszal az őszibarackfa víz haj tusaiból kicsi fóliapálcákat fontak. Két hajtást hegyével összehajtottak, egy helyen megkötötték, a vastagabb végeket pedig a földbe szúrták. Palántaneveléshez használt fólia tartója volt. Apróbb husángokból udvarsöprűt kötöttek. Leveles akácfagallyat tört a gyerek, déli fejeskor ezzel hajtotta a tehénről a legyeket. Májusi nyárfaággal fűzték be a gang elejét, hogy hűvöst tartson és a védjen a legyektől. A megfelelő alakú fákból a megfelelő szerszámokat készítették. Már említettem a kútágasnak való fát. Kivágás után lehajalták, úgy száradt meg. Földbeásás előtt a tövét ameddig a földbe került - erős tűzön körbeégették, hogy ne korhadjon el. A kútgém, hosszú, egyenes akácfából készült. Volt, ahol úgy vetették ki a gémnek valót, így a nehezéket a végén a tuskó képezte. A gémhez az ustorfát lánccal erősítették oda. Az ostorfa még vékonyabb volt, hogy könnyen meg lehessen markolni. Lehetőleg nem akácfából készítették, hogy ne égessen. A kútrovást olajfadeszkából szegeitek. A kút mellett lévő vályútartót akácfából készítették. Itatóvályút, disznóetető-vályút csak akácfából véstek baltával és kapicskával. Hosszú, erős akácfából lett a szénahúzató, mellyel a vellahögyet húzatták össze. A megfelelően nőtt ágból kukát faragtak, melyet a szénával, szalmával megrakott lőcsöskocsi lekötésekor használtak. A kisebb kukát szalonna felakasztására használták. Kukát használtak a dohánykertészek is a dohánykötelek felakasztására, innen kapták csúfnevüket: kukások. Akácfából hasították, majd faragták ki a vesszőhasítót a kosárkötők, melynek egyik végét három, másik végét négy élűre faragták. BálintS. 1976. 157. 65