A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon

s tott lécet kötöttek. A szelement kívülről ollóágas tartotta. Sok helyen be is tapasztották. Dohányszárító pajtának föl lehetett használni bármilyen vastagabb akácfát. 12. kép. Épülő pajta akácfából (A felvételt készítette Bellon Tibor, Csólyospálos 1994.) A parasztember ismerte fáit. Már előre kinézte, miből mit lehet faragni, készíteni. Az egyenes, erős akácnövést nyélnek vágták ki. Lehajalták, majd a trágyadombba tették, hogy megérjen. Az ilyen nyeleket az eresz alatt fölkötve tárolták. A csomótlan akácfaderekat már a fa kivetésénél attól függően vágták el, hogy mit fognak belőle készíteni. Kivágás után a derekat lehajalták, majd száradni hagyták. A legerősebb szerszámnyelek hasított fából készültek. A fát ékek és furkó segítségével hasították. Először kettőbe hasították, s miután látták a szálát, vékonyították. Kerítést szinte mindenhol hasított lécből fűztek. 13. kép. Hasított lécből készült kilsőkerítés (A felvételt készítette Juhász Antal, Mórahalom 1973.) 63