A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)
Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon
Kerület elöljárósága már 1755. április 21-én körrendeletet adott ki, melyben felszólított, hogy „minden Nemes Helység Bírói az erdő ültetésben szorgalmatos legyen, úgy hogy mivel már most az ültetés ideje elmúlt, úgy készítse magát, hogy a jövö ősszel vagy tavasszal juxta Competentiam nyárfából, fűzfából elégséges erdőt ültettessen." 14 A kiskunfélegyházi városi tanács 1800. július 5-én hozott rendeletében kihirdette, hogy „...az újonnan osztatott erdő földbe a jövő őszön és tavaszon a vad fa ültetéséhez minden ember hozzáfogjon, és az ültetést folytatni úgy igyekezzen, hogy aki maga jussát 3 esztendők alatt bé nem ülteti, elvétetik tüle a földje, és annak adatik aki bé fogja ültetni. Aki pedig a jövő őszön és tavaszon hozzá sem kezdene az ültetéshez 6 forintot, másik esztendőre 12 forintokat fog fizetni. Úgy aki más földéről fátskát lopna, minden fátskáért 6 forintot fizetni, vagy 24 pálczát szenvedni köteleztetik. Az eprest pedig akik eddig ültetgették veteményekkel, azt azok is a jövő őszön elhagyni tartoznak, és az egész epres fátskákkal bé fog ültettetni." 15 A jegyzőkönyvben említett erdőföldet még 1789 őszén osztották ki a redemptus lakosok között. A kijelölt terület a galambosi szőlők alsó végén 6 lánc széles és 44 lánc hosszú volt. Ez az erdőtelepítés a kerületi sürgetések ellenére sem sikerült. A lakosok inkább szőlőt ültettek a kijelölt földbe. 181 l-ben a tanács hivatalosan is elismerte a szőlőtelepítés jogosságát, majd a csólyosi és a ferencszállási közhomokon jelölt ki új erdőtelepítésre alkalmas területet. 16 A tanács új intézkedése kapcsolódott az 1807. évi XX. tc.-hez, mely a futóhomok megkötéséről és hasznosításáról rendelkezett. Elsősorban a legeltetést tilalmazta. Kimondta, hogy „... mindaddig, míg a fák oly magasságra nőnek, hogy köztük a barmok kártétel nélkül legelhetnek, erőszak büntetése alatt tiltatik marhát legeltetni ... ahol a törvényhatóságok a kecskéket kártékonynak vélik, azok tartását elkobzás és a kár megtérítésének büntetése alatt tiltsák el." 17 A félegyháziak már 1829-ben a csólyosi erdőben kivágandó fa mennyiségéről és hazaszállításáról intézkedtek. 18 Félegyházának 1850-ben a hozzátartozó fél Kisszálláson, Ferencszálláson és Galamboson 64 hold, Csólyoson 653 hold erdeje volt. 19 Az erdőültetést a kiskunmajsaiak is igen korán kezdték. Közgyűlési határozat mondta ki 1780. október 10-én, hogy „az újonnan ültetendő erdőnek felállítása elegendőképpen vizsgáltatván és disputáltatván és helyesebbnek is az ültetésre való nézve találtatott volna az, hogy inkább az lakosok reportiolandó fának árát, hogy sem in natura adgyák meg, elvégeztetett, hogy az Biró azonnal rendelést tévén, az 3600 fáknak megvételére, addig is mig az reportitió megesketik succurállyon és azoknak megszerzéséért ell külgyön." 20 Az ültetés megtörtént, mivel a következő évben már arról intézkedtek, hogy „az Districtualiter parancsolt erdő mellé constituálandó csősznek bére rendeltetett 12 rh. forint és 12 kila búza úgy, hogy mindenkor ottan lakni tartozik és magának gunyhót csinálni... Azon parancsolt erdőnek annyival inkább való gyarapítása rendeltetett, hogy valaki annak árkát által hágja 1 forint, aki pedig fát kirúgni merészelne 12 fo14 Zsidó P. 1936. II. k. 168. 15 BKml Kf It V.101. A.Prot.Pol. 9. 713-714. 16 Iványosi -Szabó T.(szerk.) 1985. 154. 17 Magyar Törvénytár 1740-1835. évi tc-ek. Budapest 1901. 353. 18 BKml Kf lt. Tan. jkv. 1829. 729. A.15.,c.l., f.5., N.6. 19 Iványosi-Szabó T. 1985. 207. 20 Zsidó P. 1940. III. k. 10. 49
