A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Markos Gyöngyi: Tímármesterség Hódmezővásárhelyen

Ezek a következők: - ha a legény pecsétes levéllel jött valamelyik mesterhez, és annak nem volt szüksége rá „azon mestertársunk azon jött legényt annak az mestertársunknak adhatja az maga tetszése szerint akinek akarja" (1830. január 10.); - senkinek legényt magától felfogadni nem szabad (1844. október 16.); - sem aki a városban van egy éve, sem aki pecsétes levéllel jön sor nélkül nem mehet senkihez. ( 1845. október 3.); - ha a mesternek legényre van szüksége, s az olyan városban dolgozik, „a'hol pecsétes levél adása nints szokásba", a céhmester neve alatt küldött levélre is eljöhet a legény, s „azon mester bátran el vállalhatja" (1847. október 30.); - „törvényeink értelme szerint minden ifjú, amely időkig bé szegődik szorosan tartozik kitölteni" (1852. augusztus 20.); - a legényeket nem szabad napszámra felfogadni, csak hét vagy esztendőszámra (1852. augusztus 20.); - a legényeknek tilos volt a bőrök kiválogatása, mert az a mesternek kárára van. „Más különben meg engettetnek ugyan a Legényeknek a kapitális bőr készítés hogyha azt páronként vehetik avagy Paraszt embereknél kapják." (1836. március 1.) A tímár céh saját hatáskörében elhatározta, hogy a vándorlás után ún. mesteresztendőt kell a legénynek munkával tölteni. Ez alól kivételt a mesterek fiai kaptak. „Köz akaratú meg egyezésből el végeztetett, hogy minden legény, aki az ő vándorlását el töltötte hazajővén és a Mesterségre jutni kívánna, elébb ide haza városunkba egy esztendőit az az Mester Esztendött, minek utána, ez iránt magát tisztességesen jelentené legény képpen el tölteni tartozik ki vévénn a Mesterek fijait." (1826. január 18.) A határozatot 1837-ben oldották föl, hivatkozva arra, hogy az nincs benne az artikulusban." A mesteresztendő letelte után jelentkezhetett a legény a céhgyülésben remekelésre. A remek készítését az articulus 24. cikkelye tartalmazta. Elkészítési ideje 3 hónap. Egy évben egyszer lehetett remeklésre jelentkezni. Ez alól csak a mestertárs fia volt kivétel, aki bármikor remekelhetett. Ezenkívül a mestertárs fia a taksa felét fizette, s több remeklő esetén elsőbbséget élvezett. (1834. december 17.) A céh ún. mulatókat rendelt a remeklő ifjú mellé, akik megszabták, melyik mester műhelyében készüljön a remek. A mulatók az ifjút remekje elkészítésében csak tanácsokkal segíthették. Az önálló hódmezővásárhelyi tímár céh első remeklésre jelentkezett legénye Rátz Sámuel volt, akinek vándorlási ideje nem volt ki. A céhgyülés határozata szerint „a hátra levő másfél esztendőt akár ithon Vásárhelyen, akár másutt töltse ki előbb mint sem a Remekléshez foghasson." 1825. január 19-én jelentkezett ismét, amikor már csak 12 hét hiányzott a vándorlási idejéből. Ezt pénzzel kiválthatta. Remekbe a következő hét darab bőr elkészítését szabták meg: - két tehénbőr, egyik fiscMeder, a másik fényes; - egy ökörbőr bocskornak; - két lóbőr, egyik fekete fényesen, másik fehér festetlen; - két metszet borjúbőr: egyikfischleder, másik vixleder."" A remeklés bemutatása, a céhtaksa befizetése után mestertársnak fogadták a legényt, amelyet esküvel pecsételt meg az új mester. A mesterré fogadás szertartásában 21 Uo. 22 Uo. 23 Uo. 41