A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

T. Knotik Márta: Gyári textilanyagok paraszti használatban

Vállkendő, Bordány, gyűjtés: 1954, leltári száma: 54.19.1. Kékeslila, atlaszkötésü, vastag alapszövet. Aranysárga-dohányszín bordűr mustra. Sötétkék rojtos. Anyagszélesség = 156 cm. Vállkendő, Kiskundorozsma, gyűjtés: 1958, leltári száma: 58.2.1. Sötétkék, atlaszkötésű, vastag alapszövet. Zöld-sárga bordűr mustra. Sötétkék rojtos. Anyagszélesség = 160 cm. Vállkendő, Apátfalva, gyűjtés: 1965, leltári száma: 65.15.3. Sötétkék, atlaszkötésü, vastag alapszövet. Zöld-ciklámenszín bordűr mustra. Ekrü, zöld, piros, kék, sárga rojtos. Anyagszélesség = 160 cm. Vállkendő, Szeged, gyűjtés: 1972, leltári száma: 72.8.1. Sötétkék, atlaszkötésü, vastag alapszövet. Aranysárga bordűr mustra. Sötétkék rojtos. Anyagszélesség = 150 cm. Vállkendő, Zákányszék, gyűjtés: 1982, leltári száma: 82.26.1. Sötétkék, atlaszkötésü, vastag alapszövet. Aranysárga bordűr mustra. Sötétkék rojtos. Anyagszélesség = 160 cm. Vállkendő, Apátfalva, gyűjtés: 1986 (1902-20 között viselték), leltári száma: 86.16.5. Kávébarna, atlaszkötésű, lágy alapszövet. Aranysárga-kék bordűr mustra. Piros, kék, sárga, zöld, vajszín rojtos. Anyagszélesség = 160 cm. Baris (barege) Az 1960-as években, amikor az apátfalvi asszonyok harisból varrt szoknyákra emlékeztek, sejtettük, hogy eleik még a századfordulón egy nehezen kimondható textilanyag nevét egyszerűsítették le. Azóta többször előkerült ez a téma, sőt láttunk és tapintottunk is ilyen anyagot, végül rátaláltunk az eredeti elnevezésre. 1967-ben Apátfalván, gyűjtés közben egy láda ruhaneműt ajánlottak megvételre. A régóta porosodó ládányi anyag közül öt darab £arászoknya került elő. Ezek a szoknyák a baris széles skáláját őrizték meg számunkra, némelyik kétfélét is a betoldások révén. Ennek a textíliának igazi szépsége azonban csak a tisztítás és vasalás után bontakozott ki. A leheletfinom, áttetsző kelme alapanyaga pamut. Szövése vászonkötés. Alapszíne fehér vagy fekete. Mintázása szövéssel vagy nyomással történt. A kelmét 1854-ben Kempelen említi

23 egy szegedi tudósításában a sokszoknyáról írva: „a felső mindig finom barege vagy foulard." Az 1859-ben indult szegedi újságban a szegedi cégek többek között a „francia batisztokat, a bareseket" hirdetik, majd a „lyoni foulard"-t.

24 A Pallas lexikon 1893-ban így jellemzi: „Barege (barézs), könnyű, átlátszó fátyolszövet; előbb a pirénei hegység Barege nevű völgyében, Luzben, csupán háziiparszerüen űzték a készítését és pamutszálakból készült pórias díszítményül használták, a szövőgépek tökéletesbítésével azonban finom nyers selyem - és pamut fonalakból való készítményekben is utánozták Parisban, utóbb Nimesben, hol legjutányosabb áron kapható, mert cérnafonalakat is kevernek belé. A félpamutos barege kelendőbb. A magyarországi szerb vászon megközelíti a bareget."

25 A baris mintázásának lehetőségei a múzeum néprajzi gyűjteményében őrzött szoknyák anyagáról is megítélhető, kikövetkeztethető. 23 Kempelen: Szegedi mozaik. Hölgyfutár, 1854. febr. 15. Közli: T. Knotik M. 1990. 168. 24 Uo. 199. 25 A Pallas Nagy Lexikona 2. kötet 1893. 645. 242