A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

T. Knotik Márta: Gyári textilanyagok paraszti használatban

A hímzővetülékkel mintázott selyemkendőknél a következő megoldások egyben technikai haladást is tükröznek: Brossé 1. Amikor a hímzővetülékek csak a motívumoknak megfelelő szakaszon haladnak oda-vissza. így az elszórt, kis területű virágokat, csokrokat, koszorúkat mintázták (11. kép), ahol a fonákoldalon rövidek a hímzőlebegések (12. kép). A kis területű motívumok a kendők tükrét vagy bordűrjét díszítik (előfordul azonban, amikor ezzel emelik ki a mustrák egyes, ellentétes színű motívumát). Brossé 2. Amikor a hímzővetülékek csak a mintának megfelelő darabon haladnak oda-vissza. így a bordűrbe rendezett mustrát mintázták (13. kép). Ilyenkor a hímzővetülékek lebegései a kendő két oldalán, hosszanti sávot, két végén harántsávot alkotnak (14. kép). A hímzővetülékek vagy szabadon lebegnek, vagy a hosszú lebegéseket helyenként az alaplánchoz kötik. A szabadon lebegő hímzővetülékek nemcsak kusza képet mutatnak, hanem kihúzódott, elszakadt szálaik nyomán a színoldal mintát alkotó fonalai is kikoptak. Brossé 3. Amikor a hímzővetülékek a szövet teljes szélességében haladnak odavissza, akkor a különböző színű hímzővetülékekből a megfelelő színűt hozzák a színoldalra (15. kép), a többit a fonákoldalon az alapszövethez kötik. A fonákoldal jellemzője, hogy az alapszövetbe egységesen bekötött színes mintázóvetülékek kevert színhatást mutatnak (16. kép). Az ilyen atlaszszövet erősebb, tartósabb és jóval vastagabb fogású (ezeket a darabokat télen kabát helyett is viselték). Ennek a megoldásnak egyik változata, amikor a minta színezését csíkokba tervezték (17. kép), ezért a fonákoldalon az alapszövetbe kötött mintázóvetülékek különböző, kevertszínű harántcsíkozást mutatnak (18. kép). Egyes darabokon a fölsorolt technikai megoldások összetettebb formában, vegyesen is jelentkeznek. Meg kell még említenünk a nagyselyemkendő egy különösen színpompás darabját, az ilkakendőt.

20 Ennek négy sarkát négy ellentétes színnel brossírozták. Drágasága ellenére a kevésbé módosak is vásárolták, mivel a kendő sarkait forgatva négy darab nagyselyemkendőnek is beillett. A múzeum néprajzi gyűjteményében lévő kendők gazdagon képviselik és jócskán átívelik a 19-20. század fordulóját. A gyűjtésükkor följegyzett „fulard"

21 megnevezés a taft, az „atlac" az atlasz alapszövetűekre vonatkozott. A féltett és ládában őrzött darabok ma is begyűjthetők. A kendők leírásánál a mintázás egyéb fajtáit figyelmen kívül hagytuk. Brossé 1.: Fejkendő, Horgos, gyűjtés: 1907, leltári száma: 52.1229.1. Barna, sávoly- és atlaszkötésü, könnyű alapszövet. A tükörben piros-zöld-bordó virágok. Anyagszélesség = 79 cm. Fejkendő, Tápé, gyűjtés: 1972, leltári száma: 72.31.7. Fehér, sávoly- és atlaszkötésü, könnyű alapszövet. A tükörben liláspiros-kék-zöld virágok (11-12. kép). Anyagszélesség = 74 cm. Vállkendő, Kiskunfélegyháza, gyűjtés: 1907, leltári száma: 52.1208.1. Sötétkék, atlaszkötésü, lágy alapszövet. A bordűrt zöld-rózsaszín-lila csokrok szegélyezik. Sötétkék rojtos. Anyagszélesség = 160 cm. 19 Szemmáry L. 1959. 258, 260. 20 T. Knotik M. 1990. 221. és 168. kép. 21 Foulard (fulár), vászonkötésü, sima selyemszövet. A Pallas Nagy Lexikona 7. kötet. 1894. 418. 239