A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés) II.

munkával történő visszafizetése mellett szintén a községben jellemző jogi szokásként értékelhetjük, hogy a gyékény nagykereskedők, a „nagykufák" szívesen kölcsönöztek a nekik dolgozóknak, tudva, előlegként „ledolgozásra megy". A sajátos tulajdonviszonyok miatt a községben oly gyakori bérlet és haszonbérlet jogintézményének differenciált szabályai alakultak ki. Az írásbeli szerződésben a gazda kiköthetett bizonyos feltételeket is, s a fizetés történhetett pénzben vagy munkában." A bérlet szabályait olyan helyi szokások színesítették, mint például a házbérlő meszelési kötelezettsége ünnepek előtt, búcsú előtt, vagy 3-4 évre szóló földbérlet esetén a trágyázási kötelezettség. A házbérletnél az udvarseprés, trágyakihányás, állatok itatása nem szerződésben kikötött kötelessége, hanem közmegegyezésen alapuló, önkéntes vállalása volt a bérlőnek, hogy kiszolgáltatott helyzetében ily módon is megnyerje, megtartsa a gazda jóindulatát. A haszonbérlet is élő jogintézmény volt a két világháború között, s igaerő híján az 1945-ös földreform után is. Egy évre, búzáért adták haszonbérbe a földet szóbeli egyezség alapján, tanúk jelenlétében, illetve szóban vagy írásban egymás közt. A haszonbért előre, egy összegben fizették, tavasszal bevetve, ősszel vetőmaggal adták ki a földet. A községben a vállalkozások is elsősorban a gyékényiparhoz kötődtek. Gyakran előfordult, hogy többen megvettek egy gyékényrétet, s azt levágták „felibe ". Vállalkozás formájában működött a „gyékénykufák" által szervezett gyékényszövés is. A legtöbb cédula az 1881-ben létrejött, s 1924-ben legelőtársulattá átalakult közbirtokossággal foglalkozik, amelyet a gazdák csak „nyomással bíró gazdaságnak" hívtak. Szervezetét, tisztségviselőt, működését jogszabály írta pontosan körül.

12 A társas munkáknak igen gazdag formái léteztek Tápén

13

, a gyűjtésben mégis csupán három adatközlő négy cédulája utal rá közvetlen. A részes munkák, a ledolgozási formák, a gazda és cseléd jogai, kötelezettségei, a napszámosok vonatkozásában is elég töredékes az anyag. A közölt néhány konkrét példa, amelyek közül kiemelendő a tanyások sajátos jogállása, a rendszer felvázolásához önmagában még kevés (pl. „ béresek vecsernyéje", cselédek járandóságai, tanyás fizetsége).

14 A kártérítés kapcsán a leggyakrabban előforduló mezei kártételekre kérdeztek rá a gyűjtők. A tilos legeltetéssel okozott kár esetén az országos szabályozás előírásai sajátos helyi joggyakorlattal egészültek ki. Ha a Tiszán túl tett kárt az állat, akkor nem a községházára, hanem a mezőőr lakásához hajtották be. Egy korábbi helyi szokás elenyészésére utal az a gyűjtött adat, hogy míg régebben elegendő volt a láncot vagy a kötelet a mezőőrnél hagyni, mert „még becsületből érte mentek", ma, ha ennél nagyobb értékű az okozott kár, már inkább veszni hagyják, s a mezőőr, hogy a kár megtérüljön, kénytelen az állatot behajtani. A szerteágazó családi jogi kérdések leglényegesebb sajátosságát, a családszervezetnek az első világháborút követő változását, a családi viszonyok átrendeződését (pl. atyai hatalom helyett szülői hatalom, e hatalom gyengülése, a nők szerepének erősödése, a gyermekek önállósodása) már érintettük. A kérdések másik köre a párválasztási szem1 ' A bérletre és haszonbérletre vonatkozóan részletes leírást közöl idézett munkájában Börcsök Vince. 12 Börcsök V. 1971.249-250. 13 Juhász A. 1971. 14 Adatai jól beépíthetőnek bizonyultak viszont Juhász Antal e témát összefoglaló tanulmányában. Juhász A. 1971.238-41. 231