A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Hankóczi Gyula: XX. századi dudások Csongrád megyében és szomszédságában

Az első világháború előtti években a hatóságnak be nem jelentett házi mulatságokban, a dugott bálákban „ öt krajcár volt a mészpénz meg a zenészpénz. Húszan, harmincan is összejöttünk. Csak azokat a lányokat hívtuk meg, akiket mi akartunk. Bőrdudás volt a hangászunk... " Papp Imre vagy Német András. Feltehető, hogy a vasárnap délután, az erdőszéli gyepen táncolóknak is az említettek voltak a „hangászai" a tízes években.

8 Domaszék kapcsán 6-7 dudás nevét szokás emlegetni. Némelyikük még az 1940es, '50-es években is használta hangszerét, közöttük az aránylag jól dokumentált Pintér József (sz. 1896.), mindenhez értő barkácsoló ember, híres dudakészítő, akinek fényképe is megmaradt (1. kép). A fentieken túl, eddig ismeretlen domaszéki dudás volt Király István. Gazdagparaszti család sarja, úgy hírlik, számos helyre vitték muzsikálni.

9 Kiskundorozsmán Börcsök Istvánra emlékeztek, meg arra, hogy „a mestersége pipajavító volt, abba' az időbe' minden háznál volt pipa. " Börcsök dudás az I. világháború körül még bizonyosan muzsikált házibálban, disznóvágáskor, eljegyzésen, lakodalomban is. Az ő vagy más kezében - mondják, hogy többen is voltak Dorozsmán dudások - a bőrduda vásári duttyánban (ma büfésátornak mondanánk talán) is látható, hallható volt egykoron.

10 A szegedi dudásokról tömérdek apróságot följegyeztek már. A kevesebb figyelemre méltatottak egyikét „ Bagoly Bálintnak hívták, de Furu volt a csúfneve. Olyan öreg volt már, hogy mindennap egy régi nótát felejtett el... Az úriházaktól éldegélt... Valahol a temetőszél felé lakott Bálint. Csupán és egyedül azért haragudott szörnyen, midőn a kocsmákban huncutságból ráfogták a dudájára, hogy az macska bőréből készült... " Az első világháború előtt számos dudás volt Szeged-Alsóvároson, főként napszámosok, kapások, kubikosok, akik lakodalmakban, bálákban, névnapokon játszottak a parasztoknak. Szombat esténként rendszerint egy-egy dudás zenéje szólt egyik-másik vendéglőben. A legismertebb szegedi dudások egyike, ha ugyan nem a legismertebb Csonka Bukusza Tanács Ignác vízimolnár, öregkorában vendéglői muzsikus volt, akit most éppen csak megemlítünk, de akiről még jócskán lesz szó a későbbiekben.

12 Tápén a századfordulón még két dudás is élt. Az egyiket Dávid Nacsa Péternek (vagy Jánosnak), a másikat Török Jánosnak hívták. „Török János nevűnek ... volt egy olyan fújtatós, az nyekegtette ott ... a kocsmákba', meg ilyen kósza bálákba'. Vitték a bort meg a sört, vagy szárazon, sóba-vízbe. Az egyiken úgy emlékszek emberalak feje volt. A másikon nem tudtam kinézni, milyen ... Tápéiak voltak. Nem lehetett itt találni vidékit még orvosságér' se. Lakodalomba', meg disznótorba', disznóbálba', ott használták legjobban. " 8 Juhász A. - Szécsy Gy. 1970. 64., 65.; Szakái A. 1993. 160. 9 Lásd: Paksa K. 1980. 588., 589.; Szakái A. 1993. 160.; Sárosi B. 1973. 57. kép; Domaszékre vonatkozó deszki gyűjtésem, 1982. július. 10 Kiskundorozsmai és ugyanoda vonatkozó zákányszéki gyűjtéseim, 1982. július. Vö.: Manga J. 1965. 64. Nála Börcsök Imre a dudás. 11 Móricz P. 1913. 156-157. 12 A szegediekhez: Manga J. 1965. 65.; Bukuszához a teljes irodalmat nem soroljuk föl. Vö: Sz. Szigethy V. é.n. 252.; Móricz P. 1913. 157-160.; Manga J. 1965. 64. stb. 170