A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Grynaeus Tamás: „Lappongva gyógyítgató paraszt orvosok” Szeged környékén a századfordulótól napjainkig

- a diagnózis hitük-felfogásuk szerint intuitív jellege: - „ Vártalak, tudtam, hogy jössz" - fogadja a beteget, előre mondja a baját és nem a kórelőzményből, vizsgálatból állapítja meg; - végül a továbbadás-hagyományozás kötelezettsége: „fiam, ... tanúijátok mög ... ezt az imádságot, mer én se élők mindég, má' én is öreg vagyok'

01 (Sándorfalva). Szeged környékén is találkozunk azzal a hiedelemmel, hogy a gyógyításkor (ráimádkozáskor) a betegséget, szenvedést a tudós részben, vagy egészen átveszi: ő szenved a beteg helyett (?, őt támadja meg a kórokozó lény?); miközben ásítozik „átvöszi a betegségöt, énrám ragad az a betegség. '°

2 Cicáné, halasi tudósasszony a beteghez jövet, a falu (Tápé) határán csak nagy nehézséggel tudott átjutni: „megszenvedött... beteg lőtt az útba, nagyon-nagyon beteg, nagyon kiküzdötte magát a határon. '°

5 Egy beteg az ujján keletkezett támadás miatt elment Jakó Teca tudósasszonyhoz, aki ezt mondta neki: - „Én szenvedjek temiattad?" (majd ráimádkozott, színcsorgásból vett földdel megkerekítötte.f

4 Ugyanez a motívum: ásítozás gyógyítás közben

55 Kiszomborban, Püspökleién, Királyhegyesen is megvan: „aki rá tud imádkozni, az szenved... ahogy én mondtam [az imádságot]. Enneköm a szömeimbül úgy ömlött a könny, de szinte még a gyomrom is olyan rossz lőtt. Rámszállt a gyerökrű a szömverés. ' 6 Ezt a szemléletet teszi teljessé egy kisteleki hiedelem, Süli Éva gyűjtéséből."

17 A szemmel vert kisgyerekre ráimádkozó-mosdató asszonynak a tetthelyről a müvelet elvégzése után gyorsan el kellett mennie, nehogy visszamönjön a gyerökre a babona. Csókán, Rabén és Egyházaskéren is hasonlóan tudják: „a gyerök megkönnyebbödik, rám mög nagy álmosság és fáraccság gyün, mert átvöszöm a betegségét. Rámérök vizet és ásítok, elfáradok. A gyerök mög mingyán jobban lösz. " Diószegi Vilmos kiszombori gyűjtésében: „Ahogy imádkozott [a gyógyító, а szemverésre], mindég ásítozott. És akkor olyan melege lett neki, még a homlokát is kiverte a veríték. Amit az a kicsi szenved, azt ő is átszenvedi, a szenvedést átveszi, akkor elmúlik az a szenvedés az illetőről. "

59 Hasonlót észlelnek a vihar elhárítására mondott imádság közben is: „Mikor jön a vihar, akkor én küszködök... én is magamon kívül voltam... de mondtam ám úgy, hogy csak úgy szakadt rólam a víz, szinte olyan elmebeteg vagyok olyankor. " ° Ezen Szeged környéki 51 Polner Z. 1978.94. 52 Grynaeus T. 1971. 763.; hasonló baskír hiedelem: Torma J. kandidátusi disszertáció (kézirat). 1993. 96. 53 Grynaeus T. 1971.780. 14 Saját gyűjtés. Tápé (kézirat, 358 sz.) S5 Polner Z. 1978. 119.; nagydobronyi népmesében a tudós vénlány ásít, ezután jósol; Sándor L. 1988. 95.; Gazda J. 1980. 217. és 220. magyarlapádi és szamosardói adat. 36 Polner Z. 1978. 120. 57 Süli É. i.m. 449. 58 Ferenczi 1. 1973. 285., 290. 59 Ezt ő a sámáneksztázisban észlelt ásítozás-melegségérzés („az isten heve") kései párhuzamának tekinti. Hasonlóan nyilatkozik Ferenczi is, kiszombori és szöregi adatai alapján: az ásítozás jelzi, hogy használt. I.m. 1977. 317., 319., 323.; uö. 1974. 271. 60 Saját gyűjtés. Tápé, 1968. (kézirat, 633. sz.) Nagy (Pipi) Andrásné, Domokos Viktória, sz. 1886. Mindez talán segítheti a küszködik ige helyesebb-teljesebb jelentés-értelmezését (vö. TESz a finnugor? vagy ugor? eredetű küsz alapszó gyakorító, visszaható képzős származékának tartja; első följegyzése 1416. BesztSz, majd 1577. OrvK). 147