A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Grynaeus Tamás: „Lappongva gyógyítgató paraszt orvosok” Szeged környékén a századfordulótól napjainkig

~ csanádalberti ember",

6 a mátészalkai parasztorvos,

7 Engi Tüdő Vince,

8 a Dráva menti „varázslók",

9 csépai ~ csíbai ember,

10 vagy a részletesen nem ismert, de korukban nagyhírű cérnabarai asszony,

11 pécskai ember,

12 budákóci [Szlavónia] javas,

13 mohácsi asszony

14 stb.) s ez azt a látszatot kelti, mintha e gyógyítók száma csekély lenne. Kisebb tájegység gyógyítóit Ebner Sándor szedte számba a zselici csontrakókról és öntőasszonyokról 1931-ben írott munkájában, Kiss Géza pedig az Ormányságban és azon kívül lakó, leggyakrabban fölkeresett gyógyítókat - szám szerint hetet -, valamint a név és szám szerint nem említett csontrakókat sorolja föl. Néhány évvel később, 1941-ben jelent meg Szűcs Sándor munkája a nagysárréti javasokról. Pócs Éva ír a zagyvarékasi és környékbeli gyógyítókról;

16 Barna Gábor pedig a Hortobágy vidékiekről, monográfiája első fejezetében 12 ember- és 13 állatgyógyítót sorolva föl ebből az időszakból.

17 Korkes Zsuzsanna a Tápió menti falvakban közelmúltban működött gyógyítók számát 25-30-ra becsüli, „de lehet, hogy ennél több volt, mert igen sok kenőasszony, kovács, borbély foglalkozott gyógyítással és csak a híresebbek neveit említették."

18 Ugyancsak 1985-ben jelent meg Vasas Samu könyve a kalotaszegi népi orvoslásról. Külön fejezetben, sok szempontból elemzi a gyógyítókat, a nők-férfiak számaránya közötti nagy különbség (4:1) neki is feltűnt. Számos Békés megyei - magyar és szlovák gyógyítót említ Oláh Andor 1975-ben megjelent monográfiájában. A Maros menti Magyaron ugyanebben az időszakban Zsigmond József szerint mintegy 25-30 gyógyító tevékenykedett, zömük nő (asszony); viszont a ficamok és sérülések gyógyítása férfiak feladata volt. A Torda-Aranyos megyei Felsőszentmihály és környéke gyógyítóit (5 öntő-, 4 kenőasszony, egy kenő és a kovácsmester) Komáromi Tünde sorolja föl szakdolgozatában.

19 A volt Ung megyei Rát község és környéke bábáit, gyógyítóit pedig Kótyuk Erzsébet, disszertációjában.

20 Bonomi 1975-ben megjelent tanulmányában 10 Buda környéki, részben németek lakta községben 20 „Rotlauf specialistát írt le. A korábbi gyűjtések nem sok figyelmet szenteltek arra sem, hogy egy-egy vizsgált település összes működő gyógyítóját fölsorolják. Csupán Vajkai figyelt arra, hogy Cserszegtomajon,

21 a Borsa völgyi falvakban (Kidé, Csomafája, Bádok, Borsa)

22 és 6 Oláh A. 1968. 7 Farkas J. 1968. 8 GrynaeusT. 1972., 1994. 9 Dömötör T. 1987. 10 Tömörkény I. 1909., 1903.; Móra F. 1955. Négy apának egy leánya. 125.; Bálint S. SzegSz Csépa címszónál; Grynaeus T. I960.; Barna G. 1982. 11 Tömörkény I. 1909. Bálint S. SzegSz Cérnabara címszónál és A szögedi nemzet. I. 154; Grynaeus T. 1971. 779/8; Ferenczi 1. 1973.293. 12 „pécskai ember," „pécskai oláh," „Száva bácsi" Id. Grynaeus T. 1963. 367., 429. 13 Kiss G 1937. 150., 153. 14 Dávodi kéziratos gyűjtésemben. 15 Kiss G. 1937. 150-161. (Szalonta, Cserdi, Szigetvár, Tótokújfalu, Szilvás, Budákóc, Szaporca tudósai.) 16 1964. 116., 122-127., 206., 255-258. 17 Barna G. 1979.20-68. 18 Korkes Zs. 1985. és szíves levélbeli közlés. 19 Kézirat. Kolozsvár, 1995. 18., 49., 51. 20 Bölcsészdoktori disszertáció (kézirat). Budapest, 1996. 190-192. 21 Vajkai A. 1939. 22 Vajkai A. 1943. 138