A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Szűcs Judit: Csongrád társadalma a tárgyakban: Harmai Rozália csongrádi földművesné leltára (Forrásközlés és forráselemzés)

Rozália ingatlan vagyonának harmadik, egyben utolsó tétele az Ibolyás nevű határrészen 20 forint értékű veteményes föld. Az Ibolyásban (barna homokon) megadott veteményes földeket több esetben négyszögölben is megadták. H. R. leltárában a föld nagysága nem szerepel. Ezen tétel elemzését az előző 2 tételhez hasonló módon lehet majd elvégezni. Bár ennek a tételnek értéke alapján az előző kettőhöz képest kisebb a jelentősége. Az ingó vagyon tételeinek számbavétele és rendszerezése előtt nézzük meg az ingatlan és ingó vagyonnak az özvegy halála utáni sorsát! A hagyatéki leltár a Bartók Márton és Hármai Rozália házasságában a férjnek apjától öröklött, a feleség haláláig együtt maradt vagyonát rögzíti. (Lásd a leltár 2. oldalán az Ingatlan dolgok 3 tételét!) Az özvegy, Hármai Rozália halála utáni adósságait a hagyatéki leltár 5. oldalán 14 tételben olvashatjuk. Az adósság összege 2693 forint 8 krajcár, ez a teljes vagyonnak (11023 forintnak) megközelítőleg a negyedét teszi ki. Az iratokban található egy 1855. október 27-én készült Tárgyalási Jegyzőkönyv, amelyben családtagok, rokonok, iparosok, kereskedők, a kiskorúak képviselője és a pásztorok 16 tételben nyújtják be igényüket a tartozásuk kifizetésére. A legrégibb tartozás 1849-től származik, a 16 tartozásból 3 még idősebb Bartók Mártoné, a többi az özvegyé. Magánszemélyektől 40-80-140 forintnyi kölcsönöket vettek fel, kereskedőknek, iparosoknak, pásztoroknak 3-11-30 forint, menyének, fiának, tehát közvetlen családtagjának 20 forint tartozásokat jegyeztek föl. (Az utóbbi a temetés költségét is tartalmazza.) A kölcsönök indoklásaként a feljegyzésekben nem szerepel sem betegség, sem rossz termés. Két tényező, egyik oldalról a megélhetést biztosító, működő gazdaság, másik oldalról egyre több adósság ellentmondásosságára a már talán a férj életében megkezdett italozás, mulatozás (társaság, muzsikások fizetése) szolgálhat magyarázatul. Ezek után természetes, hogy az adósságok rendezése, az örökösök - köztük kiskorú örökösök- kielégítése érdekében a teljes ingó és ingatlan vagyont kihirdetik. Az ingatlanok árverezése feljegyzéséből megtudjuk, hogy 2000 forintra becsült házat 906 forintért Sági György, tehát nem családtag veszi meg. A ,, város felé eső fél telek tanya föld a rajta lévő épületekkel" Bartók József (legközelebbi rokon, földszomszéd vásárolta meg 3345 forintért, a becsült értéknél lényegesen alacsonyabb árért. Az Ibolyás határrészen lévő földet az egyik nagykorú örökös, Bartók Anna 21 forintért, a becsült értéknél 1 forinttal többért vette meg. Végül a még megmaradt 1/4 telek tanya földhöz 1100 forintért a teljes birtokot eddig művelő (Lásd Halálesetek Fölvétele 16. pontot!) nagykorú fiú, Bartók Márton jutott hozzá. Neki 48 évesen, anyja halálakor annyi pénze lehetett, hogy a szülői birtok épület nélküli harmadát tudta megvenni. Kérdés, hogy máshol, esetleg előre kiosztott örökségből vagy korábbi vásárlásból származó földje volt-e. Ezt nem tudva az apához, szüleihez viszonyított anyagi-társadalmi helyzetét megítélni nem tudjuk. Az ingó tételek 1855. augusztus 19., 21. és 23-i jegyzőkönyve a hagyatéki leltár tételeinek egy részét tartalmazza. (A jegyzőkönyvben a leltárhoz képest új tételeket nem találunk. Esetenként a tétel elnevezése módosult, új jelzőt kapott.) A tételek egy része az inventáriumban szereplő becsült áron (például a két borjú), más része annak felén, harmadán (például kocsi, ló, lószerszám és festett láda) talált gazdára. Az árverésre került ingó tételek egy részét, nemcsak a legértékesebbeket az örökösök vették meg, illetve nekik az örökség értékébe beszámították. így a legértékesebbek közül a 3 ló, kocsi, lószerszám a legidősebb fiúé, Bartók Mártoné (a 10